Szőcs Miklós TUI, a Munkácsy Mihály-, Prima Primissima- és Kossuth-díjas szobrászművész 1953-ban született Budapesten. Munkásságának egyedi vonása, hogy a személyes indíttatásokat az egyetemes Hagyomány kollektív bölcsességével igyekszik összehangolni, ami számára a szellemi tőkesúlyt jelenti.
Gimnáziumi tanulmányait esti tagozaton végezte, majd levelezőként érettségizett. Ifjúkorában többféle szakmát kipróbált, dolgozott mechanikai műszerészként és grafikai műhelyben is. 1974-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de a szigorú akadémiai keretek nem bizonyultak számára megfelelőnek, ezért rövid idő után elhagyta az intézményt. Az anyaghasználatot, a formai megoldásokat vezető mester nélkül, maga kísérletezte ki, így jutott el az egyszerűbb használati tárgyak készítésétől a mind összetettebb formák megtalálásáig.
Műtárgyai sokáig megőrizték használati funkcióikat: játékokat, hintalovakat, sakkfigurákat, marionettbábokat és bútorokat készített. Kezdetben művei nem szakadtak el teljesen a hagyományos tárgyfunkciótól: játékok, hintalovak, marionettbábok, bútorok kerültek ki a keze alól. Az anyaghasználat, a formai megoldások tekintetében autodidakta módon fejlesztette szobrászathoz szükséges szakmai ismereteit.
Művészi fejlődésében meghatározó volt számára az 1980-as években tett thaiföldi utazása. Ekkor szembesült azzal, hogy a műalkotások nem létezhetnek elszigetelten: minden beágyazódik valamely kulturális-artisztikus közegbe, amely értelmet és hátteret ad neki. Fontos tanulságokkal kamatozott az 1980-as években Thaiföldön tett útja, ahol felismerte, hogy a művek nem létezhetnek kulturális-művészeti kontextusok nélkül, hogy az alkotásoknak egy adott kulturális közegbe kell beágyazódniuk.
Alkotásai - amelyeket különleges, ritka faanyagokból és rétegelt lemezekből készít - az autonóm szobrászat, az alkalmazott játéktárgy és a bútorplasztika körében, illetve e kategóriák határterületein határozhatók meg. A kilencvenes évek legjellegzetesebb motívumhasználatát az állatfigurák (zebra, teknős, béka, leguán, pávián, gepárd, stb.) sokoldalú feldolgozása jelentette. A realitás és a fantázia határán születő figuratív alkotásoktól azonban idővel az elvont formák felé fordult. Gyakran különleges, ritka faanyagokkal dolgozott, máskor rétegelt lemezek felhasználásával készítette szobrait, melyek plasztikai erejükkel, dinamikus fény-árnyék-hatásaikkal mindinkább transzcendens gondolatok közvetítőivé váltak.
A 2000-es évektől egyre határozottabban fordult az elvontabb, kevésbé verbalizálható formák felé, és munkái mindinkább absztrakt jelentéshordozókká váltak. Az ezredforduló utáni években született munkák a teret különleges módon hatják át és szervezik maguk köré: zárt és megnyitott felületekkel, palástokkal övezett tömegekként. Munkássága az imádság vagy spirituális praxis egyfajta sajátosan mai, modern formája.
Művészete fenségesen magányos jelenség a jelenkori magyar szobrászatban, illetve tárgyalkotó művészetben. „A szobrászattól idegenkedik, mert nem tud mit kezdeni a funkciótlan tárgyakkal, az asztalosmesterséget önmagában elégtelennek találja a maga mondanivalójához, az iparművészettel pedig, amennyiben az díszítőművészetet is jelent, nem tud azonosulni: semmi sem idegenebb tőle, mint a dekorálás." - írta már 1991-ben a Szőcs Miklós Tui-művekről a kiváló művészettörténész, Forgács Éva.
Szőcs Miklós TUI 1984 óta tagja a Művészeti Alapnak. Jelentősebb első műveit az 1970-es években faragta. Az 1990-es évektől jelentkezik műveivel egyéni és csoportos kiállításokon. Az első önálló kiállítását 1991-ben rendezte meg, majd a 2000-es évektől rendszeres résztvevője a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállításainak.
Életrajz
Az 1953-ban Budapesten született Szőcs Miklós Tui a Jurányi utcai gimnáziumban végezte tanulmányait, ahol esti tagozaton járt, és levelezőként érettségizett. Volt ipari tanuló, mechanikai műszerész, a Kiállításkivitelező Vállalat grafikai műhelyének alkalmazottja, majd 1974-ben kezdte meg tanulmányait a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de fél év múlva - nem tudván megfelelni az akadémiai képzés konvencióinak - abbahagyta tanulmányait, és miközben volt építőmunkás, újságkihordó és kérdezőbiztos autodidakta módon képezte tovább magát.
Budapesten él és dolgozik. A Munkácsy Mihály-, Prima Primissima- és Kossuth-díjas szobrászművész csak viszonylag későn, 1991-ben rendezte meg első önálló kiállítását, azóta viszont rendszeresen szerepel egyéni és csoportos tárlatokon. Kezdettől fogva munkásságom szellemi tőkesúlyát személyes indíttatásaimnak az egyetemes Hagyomány kollektív bölcsességével való megfeleltetése szavatolja számomra - fogalmaz Szőcs Miklós TUI művészeti hitvallásáról.
A művész alapanyaga a fa és a bútorgyártásban is alkalmazott rétegelt lemez. Fából faragott plasztikus tárgyainak mesterségbeli fogásait maga dolgozta ki. Figuratív kompozíciói és titokzatos tárgyszobrai hallatlan leleményesen alakított, szívós munkával kivitelezett, öntörvényű formarendbe foglalt alkotások.
„Figyelmem mindinkább a hagyomány felé fordul; itt remélem megtalálni azokat a szellemi tendenciákat, melyek végtelen időkön keresztül forrottak, formálódtak az időtlen múlt kohójában, hogy utóbb gyógyító erejükből vigasztalást meríthessünk. Ez az irányultság oka lehet annak, hogy egy ideje már munkáim voltaképpen edények, melyek minden formai attraktivitásukkal együtt csak mintegy foglalatát, héját képezik a bennük önmagát kinyilvánító magasabb, láthatatlan erőtérnek, és ugyanezt a sokféleség oppozíciójában megmutatkozó egység vagy teljesség kiegyensúlyozott harmóniáját kívánják érzékeltetni kétfejű figurális műveim. Ennek érdekében szemléleti tisztaságra és technikai perfekcióra törekszem."
A Műcsarnokban kiállított tárgyai közül az első három gyurmából készült. Az egyik az Egység - szívszentély, a másik a Hajnal hasad / „Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból” rejtélyes címet viseli. A harmadik alkotás pedig a Jaguár. Mindhárom mű üveg mögött, vitrinben látható, hiszen törékenyek. A Jaguár Szőcs Miklós kiállításának főszereplője ez a különösen szép állat. Szobráról a következőket mondja a művész: „Ezúttal olyan, középpont nélküli és korlátlan áteresztőképességű figurális alakzat foglalkoztatott, amelyen keresztül a megszabadult Lélek, Szellem akadálytalanul ki-be járhat, minden korlátozás nélkül: a testkalitka nyitva áll."
Szőcs Miklós Pávián című szobra rétegelt falemezekből összeragasztott, tömbösített nyírfából készült; a faragvány a humort sem nélkülözi. Egy másik bájos alkotása zebrát ábrázol. Ez tömbösített juharból és kis méretű hajlított fákból áll össze, s egyszerűen szólva csodálatos alkotás. „A Zebra című szobromnál a végletekig leegyszerűsített megformálás érdekelt. Az a lényeg, hogy a maximumot hozzam ki magamból, elmélyedjek valamiben, amíg képes vagyok rá. Ezért van az, hogy nyugodt vagyok: az adott pillanatban, az adott fejlettségi szinten ezt így tudtam a legjobban megcsinálni. (…) A jaguár egy figurális korpusz, ami nyitva van. A lélek ki-be jár rajta, nincs bezárva a testbe, ahogyan azt a gnosztikusok gondolták. (…) Nagyon drága és színes fákból dolgozom, sohasem festem őket, minden a saját színében pompázik, így készítem a szobraimat. Arra törekszem, hogy a műveim, ha nem is tökéletesek, de legalább hibátlanok legyenek. A tökéletesség a hibátlanság után következik. Ez olyan, mint egy gondolatjel a mondat végén."
MALEVICS
A kiállításon szerepel egy figyelemre méltó makett Iszlám címmel. Gőzölt körtefából készült. Kisebb-nagyobb építészeti elemekből áll, melyek a keleti szakrális építészetre jellemzőek. Hagymakupolák, ívelt ablakok, fából faragott, kövekre emlékeztető kis tárgyak alkotják ezt a szellemi építőkocka-készletet, amely mintha egy imaház építésére szolgálna. Szőcs Miklós a következőket írja e szobráról: „Főhajtás a múlt mestereinek csodálatosan tiszta, emelkedett szelleme és hihetetlen mesterségbeli tudása előtt."
Különös jelentéssel bír a Vér és víz című, kígyóként csavarodó, vörös színű afrikai hegyi juharfából faragott mű. Őslényszerű, vénségesen vén teknősre emlékeztet a Hajnal hasad / „Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból” című alkotás. Ez a konstrukció a Jaguár tematikus párdarabjaként (is) értelmezhető: az „átLÉLEKző” Jaguárral szemben a lyukak - a plasztikai elgondolásnak megfelelően - ezúttal be vannak tömve.
Egyéni kiállítások
- 1991 Budapest, Francia Intézet
- 1999 Jaguár, Budapest, Magyar Fotográfusok Háza
- 2000 Jaguár, Szombathely, Városi Képtár
- 2000 Róma (Olaszország), Magyar Akadémia
- 2002 Budapest, Budapest Kiállítóterem
- 2003 Gödöllő, GIM Ház
- 2006 Tézisek, Budapest, Pesterzsébeti Múzeum (Katona Szabó Erzsébettel)
- 2007 Bécs (Ausztria), Collegium Hungaricum (Katona Szabó Erzsébettel)
- 2007 Budapest, Vízivárosi Galéria (Oláh Mátyással)
- 2007 Budapest, Ericsson Galéria
- 2008 Sopron, Erdészeti Múzeum (Katona Szabó Erzsébettel)
- 2012 Válogatás, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Parthenón-fríz Terem
Fontosabb csoportos kiállítások
- 1994 Kisszobor '94, Budapest, Vigadó Galéria
- 2001 Szobrászaton innen és túl, Budapest, Műcsarnok
- 2001 Élmény és Eszmény, Gödöllő, Királyi Kastély
- 2009 Műhelymunkák (1998-2008), Gödöllő, GIM Ház
- 2009 Hortus Semperflorens, Gödöllő, GIM Ház
- 2010 Kert emlékbe, Gödöllő, GIM Ház
- 2011 Reflexiók barokk kertre, Gödöllő, GIM Ház
- 2013 Négy elem, Szentendre
- 2013 Ilka kertje, Gödöllő, GIM Ház
- 2013 Tizenöt éves a GIM, Gödöllő, GIM Ház
- 2014 Tradition et invention
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2001. Szőcs Miklós TUI szócikkét lásd 620-621. p. Fitz Péter: Szőcs Miklós Tui szobrász, artportal.hu Archiválva 2013.
tags: #soos #miklos #hajgyogyasz