Szabó Eszter Ágnes: szövetekben élő mítoszok és közösségi művészet

A képzőművész 58 éves volt. Ötvennyolc éves korában meghalt Szabó Eszter Ágnes. A képzőművészt a nagyközönség leginkább a hímzett falvédőiről ismerhette, amelyek közül a 1998-ban készült Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val mémmé vált, több változata ismert. Szabó Eszter Ágnes a 2024-es Budapest Blue 3. _ ARAKHNÉ kiállításán is több falvédővel és festett porcelántányérral szerepelt, amelyek egy részével a magyar valóságra reflektált. A műveken rendőrök harcolnak diákokkal, egyetemisták tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt, Iványi Gábor éhező gyerekek mellett ül, két falvédő pedig meleg párokat ábrázol. Lapunknak adott interjújában a képzőművész akkor elmondta, nem ítélkezik, hogy jó-e vagy sem az, amit ábrázol, csak megjeleníti a témát.

Élete és pályafutás rövid áttekintése

1966-ban született Budapesten. Drámatagozatos gimnáziumba járt, majd kitanulta a varró és bőrdíszműves szakmát, aztán a Pécsi Tudományegyetem Rajz-Vizuális nevelés szakán szerzett diplomát, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Alapító tagja volt a HINTS Institute for Public Art csoportnak, amely 2000-2010 között működött, és közreműködött több egyetemi művészeti képzés akkreditációjának kidolgozásában. 2020-ban szerzett doktorit a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Libertatia című szöveggyűjteménye a kultúra ideiglenes, független területeinek vizsgálatával foglalkozik, a kalózkodás és a punk társadalmi hátterének feltárásával.

Művészetpedagógiája átfogja az általános iskolákat és egyetemeket. Közreműködött több egyetemi művészeti képzés akkreditációjának kidolgozásában (METU, MOME, Károli Gáspár Református Egyetem). 2020-tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem - Savaria Egyetemi Központ oktatója. Drámatagozaton érettségiztem, a színpad és szereplés ezért része lett az életemnek, de varrónői, illetve bőrdíszműves szakmát, majd rajz és vizuális kultúra tanári és intermédia-művész diplomát is szereztem.

Művészetének fontos része az élet- és közösségközpontú megközelítés. A 1985-1991 közötti Május 1. Ruhagyárban végzett tervezőmunkája a gyártás és a művészet összekapcsolását mutatja meg: „egy ott tervezett hordható kabát meg tudja változtatni az utcaképet.” A sorozatgyártás „jel” lesz belőle, ami új jelentést ad a színnek vagy fazonnak; az egyedi darab sokszor hatásosabb lehet, mint a sorozatgyártás. Ezt a szemléletet próbálta átültetni a képzőművészetbe, hogy a gyártás és a sokszorosítás egyúttal az alkotás része legyen.

Az Eat Art és a közösségi projektek

Szabó Eszter Ágnes elkötelezett az eat art területén: a közterületeken szüreteltek le és főztek be gyümölcsöket, hogy dzsemet készítsenek. Ma is fontos motívuma a munkáinak a közönséggel való együttműködés, a kollektív emlékezet elemeinek használata, például az anyatejről, az emlékekhez kötődő süteményekről és hímzett falvédőkről szóló motívumokban. A közönség alkotótárssá válik: „ők pontosan tudják, mit készítünk együtt” és az alkotás nem feltétlenül a hagyományos művészet kategóriáiba sorolható.

Az autorkövetők és közvetlen résztvevők bevonásával a munkái gyakran a mindennapi élethez kapcsolódnak: szatyor, lekvár, palacsinta, leves, idényjellegű ételek készítése és megosztása fontos elemei a projektjeinek. Ezzel párhuzamosan a textilművészet és a dísztárgyak olyan személyes témákat dolgoznak fel, mint a női identitás és a test problémái, például a bajuszgyantázás nők számára fontos témája is megjelenik a falvédőkben és tányérokon.

Költői és történeti kontextus az Arakhné történetének falvédője

A kiállításon hallható Arakhné története egy 15 részletből álló sorozat a falvédőn, amely Ovidius nyomán a mítoszok és a küzdelmek tematikáját dolgozza fel. Pallasz Athéné és Arakhné történetét a szövésben és a társadalmi kritika eszközeiben értelmezi, Arakhné kritikát gyakorol az istenek fölött, és a történet végül Arachné pókká alakulásához vezet. Ez a mitológiai beavatkozás modernebb kontextusban a falvédők és népi textíliák hagyományát idézi meg.

A kiállításon elhangzó Gyökérdala című mű a gyökérnövényekről szól, és a krumplihelyettesítő táplálékok kutatásáról szóló videó, a Manióka show, a fenntartható megoldásokat és a klímaváltozás hatásait vizsgálja. A holland porcelánokat idéző Budapest Blue sorozat a szociális érzékenységet hangsúlyozza a festett tányérokon és a népi falvédőkre reflektáló kortárs alkotásokon keresztül. Ezek a kontextusok együtt mutatják a művész közösségi és társadalmi tevékenységének széles spektrumát.

Integrált projektek és képzőművészeti örökség

A kiállításon láthatóak voltak olyan projektek, mint a 12 square meters projekt (2018) a kollektív óriás falikenetése Budapesten, vagy a Common Jam sorozat, amelyben közterületeken gyűjtöttek és készítettek lekvárt közösségi részvétellel. A tárlatokon megjelennek a falvédők, a közösségi projektek, a holland porcelánokat idéző tányérok és a kortárs falvédők, amelyek az egyszerű igazságokat reflektálják. A 1998-as Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val falvédő volt az egyik ikonikus darab, amely mémmé vált és több változata is ismert maradt.

Szabó Eszter Ágnes művészeti tevékenységeinek középpontjában mindig a közönség és a közösség áll: a művészeti intézményeken kívüli eseményekkel is megpróbálta olyan teret teremteni, ahol a művészet mindenki által érthető lehet, és ahol a hétköznapi tevékenységek képezik a művészet alapját. A dolgozatok, előadások és workshopok során gyakran hangsúlyozta: szeretne sokkal inkább közösségi workshopokat és tárgyak sorozatát létrehozni, mint egyes galériákban kiállított műalkotásokat.

Szabó Eszter Ágnes falvédő és tányér motívumok

Az egyetemi és közösségi környezetben végzett munkái, valamint az oktatói tevékenységei a kortárs képzőművészet és pedagógia közötti hidat képezik. A személyes és kollektív emlékezet használata, a hétköznapi tárgyak és tevékenységek művészeti keretbe illesztése, továbbá a közösséggel való közreműködés mind hozzájárulnak a magyar eat art mozgalom történeti és jelenkori értelmezéséhez. A kiállítások és projektek hozzájárulnak ahhoz, hogy a művészi munka ne csak egyéni kifejezés legyen, hanem társadalmi és kulturális erőforrás is legyen.

Az „autonóm” munkákat - például a tányérokat, hímzéseket és ruhadarabokat - a társadalmilag elkötelezett munka melléktermékeinek tekinti: „by-products” formájában jelennek meg, miközben a gasztronómiai és közösségi témákat egyaránt érintik. A társadalmi felelősségvállalás és a környezettudatosság is központi eleme a tevékenységének: például a pazarlás elleni harc és a fenntartható életmód népszerűsítése során konkrét módszereket mutat be a túlélésre és az újrahasznosításra.

Szabó Eszter Ágnes személyes beszédei, kiállításai és oktatói tevékenységei összekapcsolják az önreflexív alkotói folyamatokat a közösségi, pedagógiai és társadalmi témákkal, amelyeket az olvasó számos művészi és életpálya elemből megérthet.

Életének mérföldköveiFontos művek és projektek
1966 - BudapestNagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val (1998) falvédő
1985-1991Május 1. Ruhagyár tervezőmunkái
2000-2010HINTS Institute for Public Art alapítótagja
2020Doktori cím a MKE-n
2024Budapest Blue sorozat és közösségi projektek

tags: #szabo #eszter #agnes #szor