Kapkod, mint Bernát a mennykőhöz. Like Barnard, he tries to catch the 'heaven's stone' (i. e. Sok beszédnek sok az alja. In much talk there is much "bottom" (i. e. Mindenki a maga bőrét viszi a vásárra. Every one carries his own skin to the market (i.e. Cserép, zsindely van a háztetőn/házon.
Fiatal/gyerek van jelen, ill. A farok csóválja a kutyát. The tail wags the dog. The normal order is reversed, e. g. * Pótolva Paczolay Gyula: "European Proverbs in 55 Languages with Equivalents in Arabic, Persian, Sanskrit, Chinese and Japanese." (Veszprem, 1997.) c. Három a magyar igazság. The Hungarian justice is three.
E. g. Akkor lássam, amikor a hátam közepét. I wish to see him when I see the middle of my back (i. e. A határ a csillagos ég. The limits is the starlit sky.
'There is no limit' (e.g. Vannak még hibák. There are still (some) errors.'
Az alábbi szöveg a szakállról szóló gondolkodásokból indul ki, és azt vizsgálja, hogyan lehet a megfigyelésekből egy gazdag, összetett cikket megalkotni anélkül, hogy a forrás szövegeit megváltoztatnánk. A szakáll az egyik olyan külső jel, amely sokszor túlmutat önmagán: politikai állásfoglalások, identitás, társadalmi elvárások és a médiával való kölcsönhatások tükröződése lehet egyszerre.
A szakáll mint történelmi és kulturális jel
Történelmileg a szakáll a férfiasság és a méltóság szimbóluma volt, és a közösségek különböző időszakaiban különböző értelmeket kötöttek hozzá. A New York Times 1924-ben utal rá, hogy a szakáll egységes jelképe a férfiúi állapotnak, miközben a jelenkorban ez a jel sokféle jelentést felvehet. A szakáll tehát nem csupán a külsejünk része, hanem a belső állapotunkról, identitásunkról is mondhat „történeteket”.
A cikkek szerint a szakáll viselése sokak számára egyfajta konformitás elleni állásfoglalást is jelenthet: a konformitás jele lehet, de ugyanakkor lehetőséget ad a személyes szabadság kinyilvánítására is. A média szerepe ebben lényeges: a celebek és a közönség közötti kölcsönhatás, amely során a szakáll a személyes üzenet része lehet: „Itt vagyok, önálló stílusom is van, azt csinálok, amit akarok.”
Két oldal a szakállról
- Pozitív oldal: a szakáll mint önkifejezés és hagyománykövetés lehetőség; közösségi identitást erősítő elem; egy újra értelmezhető külső, amely megnyitja a beszélgetést a stílusról és a személyes döntésekről.
- Negatív oldal: a túlzott megfelelési kényszer és a külvilág elvárásaihoz való alkalmazkodás - vagyis a szakáll mint egyfajta „katalizátor”, amely rámutat a személy belső állapotára és a környezeti kapcsolatokra.
A The Washington Post elemzése szerint a szakáll nem csak a férfiasság jelképe, hanem a szabadság és az eltérés szimbóluma is lehet. Ricki Hall példája mutatja, hogy a szakáll összekapcsolódhat a karrier és a személyes döntések dinamikájával: egy modellváltás után a szakáll nem tűnik el, de alakul át, még ha a külső változik is. A cikk hangsúlyozza, hogy a szakáll lehet a konformitás elleni szociális jelzés is, de ezt nem mindenki így értelmezi: sokan a szakállat inkább hagyománykövető vagy személyes identitásüzenetként használják.
Más oldalról a szakáll megtestesítheti a komfortérzetet és a stabilitást is: a megkönnyebbülés érzését, amely akkor jelentkezik, amikor kilépünk a megszokottból, és egy olyan külső jel felé fordulunk, amely kényelmesebb vagy magabiztosabbá tesz minket. A cikkek szerint egy szakáll, amelyet valaki visel, lehet a jelzés, hogy "ez vagyok én", és ezt mások is értelmezhetik és reagálhatnak rá.
A szakáll a közösségben
A szakáll látványos közösségi jel is lehet: egyesek szerint a szakáll nem csak a személyes döntésről szól, hanem a társadalom felé küldött üzenetről is. Mint a szakállas közösség, úgy lehet hangsúlyozni a hagyományokat, önmagunk másként értelvezését, vagy éppen a kommunikáció egy formáját: a „mutasd meg a szakállad, és megmutatod, ki vagy úgy” attitűdöt. A közösségi dimenziók megmutatkoznak a hírességek és a közönség közötti kölcsönhatásokban, ahol a szakáll gyakran a személyes üzenet részévé válik.
A cikk szerint a szakáll nem feltétlenül jelenti a professzionalizmus tranziens jelét, és nem kizárólag a modern munkakörnyezethez kötődik. Számos művész, üzletember és előadó viseli a szakállat, s ezzel jelezve, hogy a hagyomány és a modernitás együtt élhet. E közösségi érzet egyik fontos eredménye, hogy a szakáll megmutatja: lehet másképp gondolkodni, lehet a közösségi identitás része, és akár egy üzenet a társadalom felé is.
A kérdés tehát nem csak arról szól, hogy „ez a szakáll mit mond a tulajdonosáról”, hanem arról is, hogy a szakáll hogyan formálja meg a társadalmi és személyes identitást: hogyan segíti a kapcsolatok építését, a kapcsolódási pontok megtalálását, és hogyan válik a személyes történet része.
Mi üzen a te szakállod?
Az olvasóban felmerülő önreflexió és beszélgetés arra ösztönöz, hogy saját szakállunkról gondolkodjunk: mit mond rólunk, hogyan hat a megjelenésünkre, hogyan befolyásolja a társadalmi kapcsolataikat? A fenti gondolatok alapján a szakáll lehet hagyománykövetés, lehet normális, és lehet egy alternatív gondolkodás kifejezőeszköze is. A kérdés tehát mindenkinek a saját kérdése: a te szakállad mit mond rólad?

A szakáll teljes története az ókori Egyiptomtól napjainkig
Ajánlott adatok és összefüggések
- A szakáll történelmi jelentései és a világhírű példák bemutatása.
- A médiának a szakáll mint üzenet és identitás formáló erő ebben a korban.
- A személyes kísérletezés és a társadalmi befogadás közötti egyensúly keresése.
Az egyén és a közösség közti kölcsönhatás dinamikája különösen érzékeny terület: hogyan használható a külső megjelenés üzenetként, és mennyire lehet ez a személyes szabadság megnyilvánulása. A szakáll, mint vizuális jel, komplex módon dolgozik az önkifejezésben, a kortárs kultúrában és a médiában található jelzésekben.