„Életemben egyszer sem vágtam hajat” - árulta el Bodnár a szeged.hu-nak. 1971. március 1-jén, mindössze 17 évesen kopogtatott be az akkori színi direktorhoz, és elmondta neki, minden vágya az, hogy színházi fodrász lehessen. Lendvai Ferenc felvette hatszáz forintos fizetéssel. Bodnár ott leste el a szakma minden fortélyát a régi mesterektől.
„A színházi fodrásznak a legfontosabb tudása, hogy jól tudjon fésülni, az ollót nyugodtan el is felejtheti. A kórussal kezdtem, azután évek alatt eljutottam oda, hogy a főszereplők haját is én fésülhettem. A hosszú évek alatt megtanultam, nem elég jól forgatni a fésűt, jó színházi fodrász csak abból lehet, aki teljes szívéből tudja szeretni a szakmát és a színházat is.”
A húsz évig tartó pályafutás során Bodnár készített frizurát és sminket Dajka Margitnak, Kishonti Ildikónak, Marton Évának, Vass Gábornak, vagy épp Gérard Depardieu-nek Napóleont alakítva a Háry Jánosban hét éve a szabadtéri színpadon. Bár öt évtizedig a háttérben dolgozott, a világot jelentő deszkák sem voltak idegenek számára: már 14 éves korától fellépett statisztaként a szabadtérin, később pedig számtalan darabban szerepelt a színházban.
„Voltam püspök, majd transzvesztita a Bánk bánban. Az élet fintora, hogy még fodrászt is játszottam a színpadon.” Napra pontosan fél évszázadnyi munka után végleg nyugdíjba vonult Bodnár György, a Szegedi Nemzeti Színház fodrásza. A csupa szív, közvetlen, vidám és figyelmes hajszobrász egész munkásságát a szeretet hatotta át.
„A házastársam, a szeretőm, a családom, az örömöm, a bánatom, a mindenem volt a Szegedi Nemzeti Színház. Csodálatos évtizedeket tölthettem itt, amiért nagyon szerencsésnek érzem magam.” A Szegedi Nemzeti Színház fodrászszékében üldögélve a tükör előtt őriz színművészek, táncosok és kórustagok százainak mosolyát. Mosolyokat, amelyeket ötven esztendő során arcukra csalt hajkölteményeivel.
„Minden vágyam az volt, hogy színházi fodrász legyek. A szakma minden fortélyát itt tanultam. Bár hajat soha nem vágtam, csodálatos hajkoronákat készíthettem. A legfőbb célom mindig az volt, hogy a művésznők gyönyörűnek érezhessék magukat.” A fodrászat mellett az évek során a sminkelés fortélyait is ki- tanulta, sőt a színpadon is feltűnt.
„44 évig dolgoztam a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, és bevallom, imádtam a színművészek körül sürgölődni. Mikor Gobbi Hilda a János vitézben játszotta a boszorkányt, én minden alkalommal mosolyogva nagyot köszöntem neki, mikor megláttam.”
Barnák László főigazgató ajándékkal kedveskedett Bodnár Bodnár Györgynek nyugdíjba vonulása alkalmából, akinek szorgalmát, lelkiismeretes munkáját és hűségét méltatta. - Nagyon jólesett, hogy a főigazgató gondolt rám. Jól is van ez így, hiszen annak idején egyedül jöttem be állásért, és most egyedül távozom. Remélem, hogy nem csak a kilóimmal gyarapítottam a színház súlyát. Az biztos, hogy mindig szeretettel dolgoztam, és nincs hiányérzetem. Átadom a stafétát a fiataloknak. Örökös mesterként a képem itt marad a falon, úgyhogy lélekben mindig itt leszek.
„Színházi fodrász csak az lehet, aki szeretettel áll a szakma kihívásai elé, nem elég jól forgatni a fésűt.” A Szegedi Nemzeti Színház örökös mesterével, s a napokban Kölcsey-éremmel jutalmazott Bodnár Györggyel nem mindennapi körülmények között, a teátrum második emeleti műhelyében beszélgettünk.
„Segítség kellene! A csacsi fenekében elkenődött az arcom” - futott be a Szökevény csillagok egyik szereplője a fodrászműhelybe, miközben a színpadon Csukás István mesés előadása zajlott. A hangszigetelt vasajtón keresztül tompán hallatszott a gyerekek kacaja, hangjuk csak akkor erősödött fel, amikor Pálfi Zoltán gigantikus gereblyéjével kezében kinyitotta az átjárót, s belépett a színfalak mögé.
Még delet sem ütött az óra, de az átváltoztató varázsszalonban már a nap első előadásának végéhez készülődtek a fodrászok és sminkesek. Szinte mindegy, hogy klasszikus darabot, kortárs művet vagy gyerekeknek szóló zenés daljátékot állítanak színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban, a fodrászműhely mesterei minden bemutatón főszerepet élveznek. Igaz, sosem állnak a pódiumra, hogy meghajoljanak a közönség előtt, a színészeknek járó taps azonban az ő fáradhatatlan munkájukat is dicséri.
„Nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy kiszolgáljuk a művészeket. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfelelő hangulatban lépjenek színpadra abban a sminkben és frizurában, amit a tervező és a rendező megálmodott.” Szerintem a színészek játékában az is szerepet játszik, milyen állapotban hagyják el a műhelyt. Nem szeretem, ha rosszul érzik magukat a hajkölteményben.”
A fodrászmester kilenc évtizednyi tevékenységeinek bevallása és tanulsága: a színházi fodrász élete a szeretet és a hűség jegyében telik. A Szegedi Nemzeti Színház örökösmesterével, aki életútjával ma is példát mutat a szakmának, Bodnár György példát mutat arra, hogyan válik valaki a kórus és a színészek közösségének nélkülözhetetlen tagjává, miközben a falakon túlra is sugárzik a kötődés a színházhoz.

Életút és szakmai filozófia
- Elfoglalták a szerepekhez szükséges frizurákat és sminkeket, de sosem álltak a közönség előtt taps nélkül.
- A fodrászmestert a szeretet és a hűség vezérelte a pályán, amelyet az 50 évnyi munka igazol.
- A falakon számos portré idézi fel a vendégművészeket és a közönség fizikai és érzelmi élményét egyaránt.
- A szakma fortélyait a kezdeteknél tanulta; a haj formázása és a smink rögzítése tartotta a pályát.
- A backstage mint közösség: a magánéletről is beszélhetnek, de az információkat nem viszik ki a falakon kívül.
- A műhelyben a művészek nyugalma és a kreatív folyamat támogatása a cél minden előadásnál.
Az elmúlt évtizedekben Bodnár György nemcsak fodrászként, hanem lelki támaszként is számított a társulat tagjaira. A teátrum fél évszázados történetében mindvégig a szakma szeretete és a közösség iránti elköteleződés vezérelte.