A filmélmény varázsa és a valóság dermesztő hidege

A szoba közepén állt a nő, malomkerék formájú kalapban, köpenyben, sállal. Előtte a leszíjazott utazóbőrönd. A nyitott ablak függönye meglibbent, és akkor a szívéhez kapott. Megtántorodott, kalapja hátracsúszott, haja kibomlott. A libegő függöny. A nő lerogyott egy székre, maga elé meredt. Majd megint a bőröndnél volt. Menekülni akart, semmi kétség. Talán a zsarnok férj elől, talán a zord atya elől.

És akkor egy férfi felállt a szemben levő székből. Üres volt az a szék, nem ült benne senki, de most mégis felállt belőle egy ősz, bozontos szemöldökű férfi. Egyre magasabb volt, egyre fenyegetőbb. A bozontos szemöldökű férfi fölemelte a kezét egy tiltó mozdulattal. Melyik filmben volt? Melyik filmben látta? Bodográf Mozi, Bé terem. Az biztos, hogy a Bodográfban adták. A terem és Bé terem. Ki játszotta a nőt? A kísértetet? Nem volt rémfilm, a kísértet nem tűnt fel többé. Nem volt vígjáték. Még ez az egy jelenet ugrott elő.

Ahogy a nő hatalmas, két lábon álló, csavaros ormányú kőelefántok között botorkált. Kalapban volt, köpenyben, de a bőröndjét már elhagyta valahol. Megvakult tekintettel, tántorogva járkált abban a furcsa, elhagyatott kertben. Valaha egy uralkodó lakhatott itt. És ha élőlény jár erre, föltámad a haragvó szelleme. Feltámad a bozontos szemöldökű öreg, és megint a nő elé lép. Elszakadt a film, az előadás abbamaradt. Újra megnézte ezt a filmet? Vagy többé már nem is adták? Mr. X.? Az elhagyott kert? A fáraó bosszúja? Mi lehetett a címe?

Nem akarta levinni a többiek közé. Minek? Inkább beteszi a szekrénybe, a felső polcra. Aztán majd felhív valakit. - Tudod, kié volt? Egy rendezőé, egy híres filmrendezőé. Mi az? Nem hiszed? És akkor a másik már mindent elhisz.

Dános bácsi a Fővárosi Mozi gépésze, régi filmjei vannak, néha vetítéseket rendez a lakásán. Ezek a filmek már senkinek sincsenek meg, csak Dános bácsinak. Például, amiben a cowboyok legyőzik az indiánokat, és elfoglalják Amerikát. Valaki még mondta is, hogy Dános bácsi kint járt a Film Városában. Már úgy volt, hogy ő is rendező lesz, de aztán visszalépett. Az öccse kinn maradt. Az öccse rendező lett, csak más néven. - Ha Dános bácsi akarta volna, kint maradt volna. Egyszerűen nem tudott odafent maradni.

Megállt egy lámpaoszlopnál, az ujja körül pörgette a sapkát. Fáradt, öreg sapka. A tenyerére fektette. Szétterült. Akármit lehetett vele csinálni, mindjárt elnyúlt. Streig Gyuri ugrált mellette egy hengeren. Egy üres bádoghengert pörgetett-forgatott a lábával. Két karját széttárta. Streig ugrált, zörgött. Ezt akárcsak maga Dános mondta volna a gépházban.

- James Cruze be se lép a műterembe legendás hírű sapkája nélkül. Róla különben mindenki tudja, hogy az erélyes rendezők közé tartozik. A feleségével is úgy beszél, akár egy segédszínésszel vagy egy statisztával. - A Cruzéné. - Hát ha ő Cruze, akkor a felesége Cruzéné.

- Streig félelmetes gyorsasággal pörgette a hengert maga alatt. A fiú hallgatott. Mint aki még várja, hogy Streig mondjon valamit. A fiú ismét megemelte a szürke sapkát. - Csak azt ne hidd, Streig, hogy Cruze valami goromba fráter. Szó sincs róla. Csak éppen a munka megszállottja, rendezés közben se lát, se hall. És mindent előjátszik a színészeknek.

Streig ugrált, zörgött. A fiú legszívesebben lerúgta volna arról a bádogról. De csak ment utána a sapkával. - És azt is megmutatja, hogy kell lóra pattanni, ha éppen arról van szó. - És akkor ő fojtogat? - Odalép a színésznőhöz, megfogja a nyakát.

Streig egyik lábát rátette a hengerre, belebámult a levegőbe. Így állt egy darabig. - Nem is hiszed, Streig, hogy egy rendezőnek mennyi mindent kell tudni. - Rátette a sapkát a pad támlájára, majd levette. A bélés kibuggyant, gyorsan visszanyomta. - Atlantic - ez állt a bélésen sárgás, foszladozó betűkkel.

- Miért? - Streig most hátrafelé gurult. - Hogy olyan sapkája legyen, mint Cruzénak. Rendezők, segédrendezők, színészek, mind csak Atlantic-sapka után törték magukat. - Két kézzel fogta a sapkát, mintha attól félne, hogy szétfoszlik. Közben valami régi szagot érzett. Egyszer egy irtózatosan ócska boltban járt, spulnik és kaucsukbabák között.

- Igen, igen, öregem, Cruze minden jelenetet előjátszik a színészeknek. Még akkor is, ha világsztárral dolgozik, nála az ilyesmi nem számít. Streignek ez mintha nem tetszett volna. - Minél ismeretlenebb valaki, Cruze annál jobban örül neki. - A bélés megint kiesett, ráfolyt a fiú kezére. - Büfét rendez be a színészeinek, mindenki annyit ehet, amennyit akar, és az egészet ő fizeti. Csokoládé… bonbon… torta… Zenekart hozat, és ő maga is beugrik.

- Te is miket tudsz kérdezni? - Ha egyszer olyan csodásan bendzsózik! - Közted és James Cruze között azért van egy kis különbség.

- Megint rátette a pad támlájára a sapkát. A szürke sapka kinyúlt. Oly rettenetesen kinyúlt, hogy szinte már leért a földre. (Érdekes, ha messziről nézem, fekete. - Két Cruzét ismernek a Film Városában. Egy kedves, vidám fickót és egy másikat, a félelmetes, az erőskezű rendezőt. Az biztos, hogy Cruze egész más ember munka közben, mint pihenés közben. - Leült a sapka mellé.

- Cruze csak akkor vesz fel egy jelenetet, ha már legalább tízszer elpróbálták. - Te mondtad, hogy a felesége is színésznő. - A bádog zörgött a pad előtt. - A Cruzéné. - Na igen. Hiszen már mondtam, hogy a feleségével is pont úgy bánik, mint egy statisztával. - Megigazította a sapkát.

- Ha dühös, akkor a földhöz vágja a sapkát, és egyszeribe megnyugszik. Ha meg oldalt húzza a sapka ellenzőjét, akkor mindenki tudja, hogy ma jó napja van. - Ha az ellenzőt hátrahúzza. - Streig is leült, a hengert rugdalta.

- Ennek az ellenzőjét! - Dános bácsi kapta Cruzétól. - Na miért? - Hülye sapek. - Streig a hengert rugdalta. - Voltak. - A fiú a térdére tette a sapkát. - Csak már kikoptak. A fiú szólni se tudott. - Persze hogy nem láttál.

- Érdekes! - Ahogy mondod, Streig! Szupersapka. - A fiú felállt, két kézzel tartotta a szürke sapkát. - És most megmutatom neked, hogy vonul be a szuperrendező szürke szupersapkájában a műterembe. A nagykör felé intett. - Ott vannak a színészek, a segédszínészek és a statiszták. Na meg a kellékek… tornyok, állványok és egy vasútállomás.

Itt meg a stáb. Segédrendezők, asszisztensek, egyszóval, a vezérkar. A műteremben már minden készen, csak őt várják, James Cruzét. Nyílik az ajtó. De ez még csak a rendező első számú titkárja. Cruze már beült az autóba! Mire a többiek: „És a sapka?! Oldalt az ellenzője? Hátul az ellenzője?” Nyílik az ajtó. De ez még csak a második számú titkár. Cruze autója feltűnt a kanyarban! Mire a többiek: „A sapka?! Hogy áll az ellenzője?!”

Most Streig is állt, és csak nézte, ahogy a fiú lassan, nagyon lassan a feje felé emeli a sapkát. És akkor valaki kivette a fiú kezéből a szürke sapkát. Nem érzett semmit, nem látott semmit. A sapka a levegőben. Aztán valaki megigazította az ellenzőjét.

Egy üveg víz és egy pohár a tálcán. Mintha valaki odatolta volna a fiú elé. De nem éppen most, hanem már régebben. Homályos üveg, szürke és fáradt víz. A terítő is szürke. Apa azt mondta, hogy talán ma elmennek a Capitolba. A fiú, ahogy kijött az iskolából, a mozi elé futott, a mozi képeihez. Szakállas, hegyes sisakos harcosok, csónakokban. De azok talán már nem is csónakok, hanem hajók.

Reccsenés. Valaki megáll az ajtó előtt. Apa? Nem, ő mindjárt bejön. A portás? Tegnap itt volt. „Nézze, szerkesztő úr, ez így nem mehet tovább.” Apa az ágyon feküdt, szivarozott. A portás levette a sapkáját, tenyerével a homlokát masszírozta. „Barna úr a leghatározottabban megmondta… egyszóval, ezek a tartozások… és semmi biztosítékunk a jövőre nézve, egyáltalán semmi biztosítékunk.”

„Biztosíték…” - ezt többször is említette, ahogy a sapka helyét nyomogatta. Apa szivarozott, és a végén három pengőt kért. „Átmeneti időre, hiszen tudja.” A portás a fejébe nyomta a sapkáját. „Hiszen tudom.” Leszúrta a három pengőt, és elment. A fiú valósággal megmerevedett. Előtte a pohár, a kancsó, a fal.

Csörömpölés lentről, az étteremből. Húslevest visznek valakinek. Vendéglőben mindig húslevest kap a vendég, húslevest tésztával. Az apró tésztakockák, akár az amerikai katonák. És ha most ebédelnek, akkor még nem is lehet olyan késő. Akkor még vígan elcsíphetnek egy mozit. Tim Mc Coyt is meg kéne nézni. Nem, azért mégis inkább a Vikingek. Miért olyan dühösek a vikingek? Az egyik hajón egy lányt is lehetett látni. Magas, szőke hajú lány, előtte egy öreg harcos, sisakkal a kezében. Úgy tartja a sisakot, mintha a következő pillanatban a lány fejére akarná tenni. A vikingeknél a nők is harcoltak. A vikingeknél a nők még vadabbak, mint a férfiak. Felvonul a viking hajóhad, és valahol már zúgnak a harangok. A vikingek!

Szék az asztal és a mosdó között. Takács ült ott tegnap. Kövér, barnáspiros arcú férfi. „Az édesapja? Persze, mindjárt jön.” Kezét összefonta hasán, kibámult az esős délutánba. „Szép, borús időnk van.” Ezt mondta Takács. Meg hogy apa pénzt vett fel tőle valami mezőgazdasági lapra.

A fiú megigazította a széket, mintha Takács még most is ott ülne. Aztán az ablakhoz ment. Fénytelen az utca. Most már el se lehet képzelni, hogy valakinek még húslevest visznek. Az utca kis boltjaiban még nem égett a villany. A Körúton se gyulladtak fel a reklámok. Ha felgyulladnak a fények, akkor vége a napnak. Leengedte a rolót, majd fölrántotta. Ezt megismételte egypárszor.

Kivett a szekrényből egy Mozi Életet, végigheveredett vele az ágyon. Lily Damita a címlapon. Mi van George K. Arthurral? Összeveszett Karl Dane-nal, akivel pedig annyi filmben nevettették meg a közönséget. Min veszhettek össze? A majomképű, kis George K. Arthur ahhoz a férfihoz hasonlított, akivel apa a cirkuszról tárgyalt. Egyszer volt itt az a majomképű, és akkor egy nagy, nemzetközi cirkuszról tárgyaltak.

A fiú följebb húzódzkodott az ágyon. Mi történt? Megkezdődtek a Mockery felvételei. Aha, ez valami új film, és most megkezdődtek a felvételei. Ben Christianson rendező utasítást ad Lon Chaney-nek és Huszár Puffynak. Egy lépcsőn állnak. Puffy a lépcső aljáról figyel a rendezőre. Puffyt apa cipelte el Nagy Endréhez. „Addig nem szálltam le Nagy Endre nyakáról, amíg nem szerződtette Puffyt a kabaréjába.”

Puffy most kint van Hollywoodban, és Ben Christianson utasítást ad neki. Lon Chaney és Huszár Puffy együtt filmeznek a Metro új produkciójában. Ben Christianson, a Metro dán rendezője megkezdte a Mockery című film forgatását. Lon egy hűséges, öreg szolgát alakít. Huszár Puffyé a másik nagy férfi főszerep. Puffy ebben a szerepben, a beavatottak szerint, karrierjének jelentős és kimagasló állomásához érkezett. De azért mégiscsak Puffy a másik nagy férfi főszereplő.

Ricardo többször is odamegy Ben Christiansonhoz, a Metro dán rendezőjéhez. - Elnyom engem ez a Puffy! - Öregem! Puffy ebben a szerepben karrierjének jelentős és kimagasló állomásához érkezett.

A fiú a térdét kaparta. De most nem törődött a térdével. Az ő nevüket nem írják ki a film plakátjára, de azért mégis mindenhol ott vannak. Klubokban, a gyár környékén és egyáltalán mindenhol. Keménykalapban járnak és mellényben. Szivaroznak. Örökké hallgatnak. Pedig mindenki csak az ő arcukat figyeli.

- Úgy, szóval maguk azt mondják, hogy ez egy nagy film? Azt mondja, Goldwyn úr, hogy monstreprodukció? Hm… Lehet. Tessék? - Valami baj van a filmmel? A színészekkel? Ő meg a vállát vonogatja. - A rendezővel? Ugyan mi baj lenne a rendezővel? - Christianson! - vágja rá a Metro kórusa. A Metro emberei döbbenten összenéznek. Mi az? Valami baj van Bennel? Nem tetszik a Nagy Beavatottnak? Csakhogy most már hiába minden. A Nagy Fiúból többé egy szót se lehet kihúzni.

A Nagy Fiú hüvelykujját a hóna alá illeszti. Még szerencse, hogy vannak kis beavatottak. A Metro emberei elcsípnek egy ilyen Kis Beavatottat. - A produkciónkat se? - Hát, úgy futólag. Inkább ő kérdezgetett. - Na és?! - Abban megegyeztünk, hogy Huszár Puffy ebben a filmben karrierjének jelentős és kimagasló állomásához érkezett. - Na ugye?! Na ugye?! - Csakhogy éppen a főszereplő! - Lon Chaney? Mi van Lon Chaney-vel?

- Minek, uraim, minek, ha maguk nem vesznek észre semmit? Abban is megegyeztünk a Nagy Fiúval, hogy maguk az utóbbi időben egyszerűen semmit se vesznek észre. Mi ez, uraim? A Kis Beavatott fölhajt még egy pohárral. - Lon talán jó volt mint Notre Dame-i toronyőr, talán jó volt mint Drakula, elismerem! De a Mockeryben? Mint hűséges, öreg szolga? Nevetséges! És az a rendező, aki ezt nem látja… - Bosszús mozdulattal félbeszakítja önmagát. Igazán kár annyit beszélni, hiszen a Metróék úgyse értenek meg semmit.

A Metróék haditanácsra vonultak vissza. Többször is levetíttetik maguknak a Mockeryt. Ben Christianson, a Metro dán rendezője, nem tudja, miért fagynak meg körülötte a mosolyok. Alig szólnak hozzá. Jóformán a köszönését se fogadják. Pedig már elkezdi legújabb filmjének forgatását, főszerepben Norma Shearerrel. Integetnek, hogy csak folytassa, kedves Ben, csak folytassa! Norma ránéz és vár. Türelmesen vár.

- … hogy a fejéhez kap! - nevet fel a Metro elnöke. - … hogy tönkretegye Norma játékát! Hogy tönkretegye a filmet! Mit gondol! Ben Christianson erre már szólni se tud. Norma Shearer pedig mosolyog. - Tönkre akarja tenni a gyárat? A Metro emberei ordítoznak, hogy le kell állítani a filmet, meg ilyesmi. Ben Christianson elnémul.

- Ne törődjön vele, Ben. Minden eltűnt a fiú elől. Eltűnt a filmgyár műterme, a kiabáló, hadonászó alakokkal, az összetört Ben Christianson rendezővel. Nem volt semmi más, csak Norma Shearer mosolya.

A fiú megpillantotta a térdét, a lecsúszott zoknival. Az asztalt érezte maga mögött, a terítővel, a vizespohárral. Csak meg ne forduljon! Lentről zajok, mintha egyszerre többen is beszélnének. Talán egy vidám társaság indul fölfelé, talán apa is köztük van. Mindenféle csomagot hoz. Vagy nem hoz semmit, és csak annyit mond: - Indulás, öreg!

Csönd lett odalent. Már alig látta a betűket, de azért nem gyújtotta fel a villanyt. Talán inkább fel kéne állni, hogy ha apa jön, mindjárt indulhassanak. Végighasalt az ágyon. A beavatottak együtt ülnek a klubban. Isznak és szivaroznak. A Nagy Fiú körül ülnek a mindent tudók, a kis beavatottak és azok, akik még hogy csak hogy be voltak avatva.

- Valaki a napokban hajójegyet váltott. - A Kis Beavatott a kezét dörzsöli. A Nagy Fiú hallgat. Erre aztán kitört a nevetés. - A Metro dán rendezője! Később valaki megjegyzi: - Norma Shearer levelet írt neki. Ez már akkor volt, amikor a gyár felbontotta a szerződést. Norma azt írta, hogy ne adja fel a harcot, ha most nem is sikerült, de majd egyszer máskor.

Ez az a pillanat, amikor a Nagy Fiú megszólal: - Norma Shearer mindenkinek tud valamit mondani. Képzeljék el, hogy Ben odahaza, Dániában, hányszor veszi majd elő ezt a levelet. Mindenki tud valamit Norma Shearerről. Hol egy lecsúszott színészen segített, hol egy filmírón.

- Fiúk! A fiú az ágyon térdelt. Olyan hirtelen térdelt fel, mintha valaki szólította volna. Ott szemben égett a villany. Az ágyon térdelt. Legjobb, ha előveszi a spirituszfőzőt, és felteszi a teát. Tea és vajas kenyér. Apa nem szeret beszélni, ha későn j...

Az emberi emlékezet furcsa módon őriz meg részleteket. Egy-egy filmjelenet, egy-egy arc, egy-egy mondat beivódhat mélyen a tudatalattinkba, és később, váratlanul törhet elő, összekapcsolódva más emlékekkel, valóságos és vélt eseményekkel. A múltidézés során a filmek világa és a személyes élettörténet fonódik össze, ahol a szürreális elemek és a rideg valóság egyaránt helyet kapnak. A filmek varázsa, a rendezők és színészek élete, a forgatások kulisszái mind lenyűgözőek lehetnek, de a valóságban sokszor kegyetlen és kiábrándító képet fest.

tags: #szortelenites #utan #felrehuz