A VÖRÖS POSTAKOCSI (Hangulat a régi Magyarországról 2 részben) Krúdy Gyula szövegének ihletésére készült, de Kapás Dezső átdolgozásában, rendezője HEGYI ÁRPÁD.
Az öregedő Alvinczy Eduárd unokahúga, Esztella, gondtalanul él nagybátyja vidéki kastélyában a Balaton mellett.
Rezeda Kázmér, író és világfi megjelenése azonban megzavarja nyugalmát.
Esztella beleszeret Rezedába, de egyben a vidéki egyhangúságból a nagyvilág forgatagába is vágyik, s ezért udvarlójával Pestre szökik.
Itt aztán kiderül, hogy a nagyvilági élet hazugság, szennyesebb, mint amennyire dermesztő a kastély magányosságának harmónia-hazugsága.
Az áligazságokat hajszoló léha világfi rövidesen elhagyja Esztellát, aki egy kéteshírű „szalonba” kerül, ahol a tulajdonosnő - „az egyetlen tisztességes és vallásos nő Pest-Budán” - fölgerjedt urak és ringyók közt osztogatja parancsait.
Ebben a környezetben talál rá Alvinczy a szerencsétlen lányra, újból magához fogadja és visszaviszi balatonmenti kastélyába.
Rövidesen ismét felbukkan Rezeda Kázmér, aki most már komolyan szeretné visszahódítani Esztellát, de a lány nem hisz többé neki és Rezeda megtörten távozik.
Az igazságot kereső, de a kor irgalmatlan játékszabályai szerint rosszat cselekvő Rezedával szemben az évszázados életformába dermedt és kristályosan hitetlen Alvinczy lesz a győztes.
Szomorú győzelem: a záróképben, elmélkedő díványán buddhista lótusz-ülésbe helyezkedő Alvinczy lábai előtt lassan Esztella is ebbe a pózba simul bele és megtörten fogadja el, hogy élete értelmetlen, fölösleges és megoldhatatlan.
Díszlet: KHELL ZSOLT m.v. Jelmez: ZEKE EDIT m.v. Zenei vezető: KAZÁR PÁL Zenei összeállító: BANKÓ ÉVA Dramaturg: STUBER ANDREA Segédrendező: FÜLÖP ANGÉLA Színpadmester: BOLDIZSÁR ZSOLT Világosító: BORBÉLY FERENC Fodrász: ÁTS GABRIELLA Öltöztető: EGRI ÁGNES Női és férfi jelmezek rétegzett megjelenítése.
Nézői interpretáció A rendező nem döntötte el egyetlen értelmezést sem, és mindhárom közelítésmódot példák után mutatja be.
Ironikus az előadásban a lakoma vagy a bál megjelenítése, mintha a letűnt Magyarország görbe tükrét látnánk.
Elégikus az előadás zárlata, illetve az első két felvonás néhány látomásos jelenete.
Szimbolikus a bordélyházi jelenés: haláltáncvíziót látunk, amely azonban hangulati, gondolati folytatás nélkül marad.
A színészi teljesítmények során a színészek monotragédiává egyszerűsítették a darab szerelmi háromszögét, mert a férfi szereplők a pózoknál alig mutatnak többet.
Bárány Frigyes egy elkényelmesedett nagyurat játszik, aki híján van bármiféle titokzatosságnak, vonzerőnek.
Bajzáth Péter Rezedája szépelgő beszédű szürke világfi, akinek költői lelkülete csak finomkodás.
Talán a rendező egyértelműen negatív figurákként kívánta ábrázolni a rajongó férfiakat, csökkentve ezzel a drámai feszültség kibontakozásának esélyét.
Varjú Olga azonban egymagában is képes végigélni Esztella teljes szenvedéstörténetét.
Sejteti a lány nyugtalan lemondását, amely jótékonykodásba igyekszik átmenteni meg nem élt érzelmeit.
Látjuk azt a gyötrődő érzékenységet, amellyel mindkét férfit, s mindkét életesélyt választaná: a csüggedt megállapodottságot és a kiszámíthatatlan szenvedélyt.
Érezzük, hogy pokolraszállássá válik benne a Steinné házában tett látogatás.
Arcára írva a döbbenet: csak ennyi az esélye - a méltatlan megaláztatásban odaadni magát a sötét örömnek.
És végül (visszatérve Alvinczy házába) látjuk békét kötni a lemondással.
Hivatkozások Hegyi Árpád Jutocsa nyíregyházi előadása mindhárom megközelítésre példákat ad, ironikus, elégikus és szimbolikus elemekként egyaránt jelen van.
- Előadás: Vörös Postakocsi, hangulat a régi Magyarországról.
- Színészi interpretációk: Bárány Frigyes, Bajzáth Péter, Varjú Olga.
- Díszlet- és jelmeztervezés: Khell Zsolt, Zeke Edit, valamint a többi művészeti tervező.
Promóció, amely nem minősül ajánlattételnek, Özv. Továbbá: Buda Mónika, Erdős Borcsa, Járó Zsuzsa és mások közreműködése.
„Alkalmazkodás.” (2002) – Forgatókönyv szeminárium jelenet
Leírás Velencei büfé, vízparton, strandon, amely a darab hangulatát új kontextusba helyezi a vásznon.
Meta leírás: Krúdy-hangulatú magyar színházi adaptáció részletes elemzése a Varjú habriella fodrász témájáról, drámai kapcsolatokkal és a múlt tükörreflexiójával.