Ennek a helyi egyháztörténeti összeállításnak a túlnyomó részét szóbeli tájékozódásom szerint Nagy Lajos református lelkész készítette az 1960-1970-es években.
Verőce régi templomáról keveset tudunk.
Némelyek úgy vélik, hogy a Magyarkút felett levő és a tatárok által 1241-ben elpusztított „Pusztatemplom" romjai helyén volt a község első temploma.
A Verenecca patak telepítvényéről Anonymus, III. Régi írások szerint „ékes temploma" volt Verőcének.
A XVI. század közepén, de főként második felében, protestáns hittérítők tűntek fel az országban.
A török, az uralma alá tartozó országrészeken, nem gátolja tevékenységüket.
A protestantizmus gyorsan terjed, amihez hozzájárultak az erdélyi fejedelmek felvidéki hadjáratai is.
Amikor a törökök 1544-ben Vác városát és Nógrád várát elfoglalták, környékünkön is elterjedt a reformáció, eleinte annak lutheri irányzata.
Pázmány Péter 1629-ben a nagyszombati zsinat történetéhez írt I.
Viszont Földvári László: Adalékok a Dunamelléki ev.ref.egyházkerület történetéhez című műve első kötetében (Budapest, 1898/127,139) azt olvassuk, hogy Verőce prédikátora 1629-ben és 1631-ben, a Dunamelléki kerület zsinatán volt jelen.
A prédikátor neve: Tótfalui Péter.
Verőce 1643-ban a drégelypalánki egyházmegyéhez tartozott, melynek lakosai ekkor már régen a kálvinista irányzatot követték.
Egy 1655-ben kelt tizedjegyzék szerint a községnek helvét hitvallású lelkésze van, és van egy-egy romos temploma (az egyik magyarkúti)
Pongrác váci püspök 1673.
Dvomikovics Mihály váci püspök 1700-ban az esztergomi érsekhez küldött jelentésében már azt írja, hogy Verőce ékes temploma romokban hever és a kálvinista prédikátor barlangba gyűjti össze híveit istentiszteletre.
Miksa főherceg csapatai Mohamed pasa seregét 1597 november 6-án Verőcénél megverték.
Bécs eredménytelen török ostroma után Lotharingiai Károly csapatai 1686-ban Visegrádot elfoglalva átkeltek a Dunán, s az azóta is Törökpataknak nevezett helyen szintén megverték a törököt.
A hegyekből visszatérő bosszús török hadak aztán a védtelenül maradt Vácot és Verőcét is elpusztították.
Ekkor történt, hogy a reformátusok által kb. 145 évig használt volt kat.
A református egyház azonban továbbra is megmaradt, amit bizonyít az, hogy 1704-ben egy kis pecsétet, 1713-ban pedig egy nagy pecsétet készíttetett a verőcei eklézsia.
A református hívők az egyre nehezülő körülmények miatt is megpróbálták, hogy vallásukat gyakorolhassák, és 1722-ben egy egyszerű, terem alakú imaházat építettek.
A helyi kálvinisták kb. 70 esztendőn át, sok-sok szenvedésnek, megaláztatásnak, kísértésnek voltak kitéve.
Istentiszteletet nem tarthattak, gyermekeiket katolikus iskolába kellett járatni, keresztelést, esketést, temetést, r.kat. plébános végzett.
Reményeik hosszú évtizedek múltán váltak valóra, amikor 1781-ben megjelent „Türelmi rendelet" megengedte, hogy ahol kellő számú református él, építhetnek templomot, torony, harang és utcára nyíló ajtó nélkül.
Annak idején az egyház lelki és tanítói szolgálatát egy épületegyüttesben látta el, így a templom mellett állnak a parókia és az iskola hasonló korú épületei is, utóbbi ma közösségi házként működik.
Amíg a templom tervezésével foglalkoztak, 1784-ben papot hívtak Szilvási Gábor személyében, aki éppen akkor jött haza külföldről.
Kántornak Ungvári Gábort hívták Losoncról, és megtartották az első szabados istentiszteletet, 1784 december 22-én, a mostani Tanos-féle (ám az elmúlt években lebontott) házban, amely akkor Gelányi-ház volt.
Van olyan forrásanyag is mely szerint az istentisztelet helyszíne „Pécsi István csűrében jelöltetett ki"
A szájhagyomány szerint, a ház előtt egy magas pózna állott, amelyre mint a hajók árbocára, egy kosarat vontak fel akkor, amikor istentiszteletet tartottak.
Ezek így meglévén - mondja a jegyzőkönyv - eklézsiai elöljárók is tétettek a következőkből: Tokodi Mihály templomgazdának, Kiss János, Kristóf Márton, és Kristóf István presbitereknek, öreg Tóth András, Verebes András, Kovács Péter, Pécsi István, kerülő presbitereknek, hogy a munkásokat kiparancsolják, és azokkal legyenek.
A templomépítés előkészítése során igen sok probléma, gáncsoskodás, nehézség merült fel.
Nemes és Nemzetes Tokodi Mihály uramnak - kinek a nevét a verőcei református sohasem felejtse el - mily sokat kellett járni Kovács Mihály és Pécsi András egyháztagokkal és másokkal Szügyiben, az akkori megyeházára, továbbá Budára és Pozsonyba, azután Vanyarcra a szolgabíróhoz, amíg engedélyt kaptak az építkezéshez.
Ekkor a püspöki tiszttartóság állott ellen, azt mondva, hogy nincsenek Verőcén ötszázan a kálvinisták.
Ekkor a verőcei hívek egyesültek a Nagymarosiakkal.
Majd az volt a kérdés, hová építsenek.
Hely nem volt, a szabad területek a püspökség tulajdonát képezték.
Innen nem kaphattak, és nem is vehettek.
A szájhagyomány úgy tudja, hogy akkor Kovács Péter bement Vácra a tiszttartóhoz, és felmutatott egy süveg pénzt kijelentvén azt, hogyha pedig ez nem lenne elég a templomra, van még otthon több is.
A gyűjtések a templomra egyébként már 1781-ben megkezdődtek.
Elöl járt Tokodi Mihály 100 Ft-al, a híveken kívül a drégelypalánki egyházmegye 10 Ft-al, a szokolyai egyházközség 8 Ft-al.
József gyűjtött 43 Ft 10 krajcárt.
Diósjenő küldött 10 Ft-ot, a tótfalusi eklézsia 2 Ft-ot, a gödi árendás társaság 5 Ft-ot, a nagymarosi egyház 1 Ft-ot, a nagymarosiak külön gyűjtöttek 72 korona 28 krajcárt.
Ismét a nagymarosiak, mégpedig az ottani legények - 3 Ft 30 krajcárt adományoztak.
Ezen kívül Tereskéről, Kisvácról, Tótfaluról és még Szokolyáról jött adomány.
A templom alapkövét Isten kegyelméből 1785 május 3-án tették le, és már augusztus 14-én itt tartották az istentiszteletet.
Az első istentisztelet alkalmával az új templomban, tiszteletes szenior Széplaki Pál uram, losonci első prédikátor tartotta a bibliamagyarázatot, XCLII. zsoltár 5. verse alapján.
„Midőn ez szabados istentisztelet felállott közöttünk, 246 lélekből állott az eklézsiánk, akik már mind éltek az úrnak szent vacsorájával.
Templomunk, a mai formájában volt akkor is, csak a mennyezet volt stukatúr, amely kék színnel volt festve, és csillagok voltak rajta.
1871-ben gerendákat raktak fel, és így szilárddá tették a mennyezetet.
A szájhagyomány szerint templomunk alapkövébe egy süveg pénz van betéve, amelyre a tallérokat a Tokodiak adták.
Van adatunk arról, hogy községünkben akkor 60 protestáns család élt.
(59 református és 1 evangélikus) amely számadat természetesen csupán az adózó családfőket jelenti.
A reformátusok egyébként valamennyien magyar nemzetiségűek voltak.
Eleinte torony nem volt, helyén cinterem állott, mellette fa harangláb.
A toronyra 1790-től gyűjtöttek, de csak 1802 május 2-án kezdték építeni, és a következő évben 1803 júliusában fejezték be.
Megépítése 1200 Ft-ba került.
A harangra 1787 óta gyűjtöttek, erre a célra Kiss András és társai adakoztak először 15 Ft 10 krajcárt.
1790 május 8-án kész volt a harang, amelyet Besztercén öntöttek, súlya 3 mázsa 12 font volt, ára 187 Ft 12 krajcár.
Négy lovas kocsival mentek a harangért Besztercére, és egy hétig tartó út után hozták haza.
Harangjukkal nem voltak szerencsések, mert az 1820 után megrepedt.
Ujjá öntötték, és az új harang 1856-ben szintén megrepedt.
Ez a harang meg 1890 szeptember 25-én repedt meg.
A két régi harangot ezután beadták, és csináltattak két újat: egy kisharangot, amely 185 kg és egy nagyharangot, amely 300 kg-os volt.
Verőce református lelkésze akkoriban Csuthy Zsigmond volt, aki 1849-ben a függetlenségi nyilatkozatot a kisváci templomban kihirdette és a híveket az oroszok elleni keresztes háborúra buzdította.
Emiatt a szabadságharc bukása után haditörvényszék elé állították.
15 havi fogság után kötél általi halálra ítélték, amelyet másodfokon 6 év várfogságra és javai elkobzására változtattak.
Térjünk vissza templomunk történetéhez.
A mostani cinterem 1850-ben épült adakozásból.
A templom ajtaja feletti márványlapot Pécsi András készítette 1859-ben.
A torony új csillagot kapott 1881-ben, majd 1906-ban bádoggal fedték be.
Az orgona 1911-ben készült.
Az I. világháború során elrekvirált sípjait 1920-ban újakkal pótolta az egyház adakozásból.
A villanyvilágítást 1932-ben vezették be, ugyanakkor történt a templom átfestése is.
A II. világháború idején, templomunk szerencsére jelentősebben nem sérült meg.
A korábbi református iskolához kapcsolódó tanítói lakásból kialakított gyülekezeti terem kibővítésére, felújítására és berendezésére 1993-ban került sor.
A templom külső felújítására - jelentős mértékben közadakozásból - 1994-ben került sor.
A felújítás utáni ünnepélyes istentiszteletre 1994 december 11-én került sor- Az ünnepi megemlékezést dr. Hegedűs Lóránt püspökünk tartotta.
Sor került a parókia felújítására is.
A régi ajtók és ablakok helyett újak kerültek beépítésre.
Sajnos, gyülekezetünk választott lelkésze, Köpeczi Bócz Tibor nagytiszteletű urunk 1996 novemberében elhunyt.
Petróczi Lajos sk. Oroszi Jenő hb. Hollósy Károly hb. Horváth Zoltán hl. dr.
A Dunakanyarban fekvő Verőce copf stílű református temploma 1875-ben csupán négy hónap alatt épült fel.
II. József, a kalapos király nem sokkal korábban adta ki a türelmi rendeletet, amely engedélyezte a protestánsok számára a templomépítést, azonban csak kisméretű, torony nélküli épületeket emelhettek.
Az órapárkányos, hagymakupolás harangtorony így csak évekkel később, 1802-1803-ban épülhetett föl.
Az egyetlen teremből álló beltér két oldalán oszlopokon álló karzat, a főfalon hangvetős szószék van.
A reformátusok szimbóluma, a csillag, a mennyezet stukkóin, a karzatok mellvédjén és kazettás mennyezetén, a szószéken és a mellette lévő ún. mózespadon, a lelkész ülőhelyén, valamint az eredetiek mintájára készített új padokon is megjelenik.
A karzatokat, az orgona csinos sípszekrényét és a szószéket eredetileg fehérmárványt imitáló festékkel burkolták, a padok is fehérek voltak.
A 2014-es felújítás alkalmával a korábbi festést rekonstruálták.
„Ne feledjétek e dicső napot!
A 2016. március 15-i Verőce községi 1948-49-es Forradalom és Szabadságharc ünnepi megemlékezései 2016. március 11-én, a Duna-sor utcában lévő Nagysándor József 48-as honvédtábornok, aradi vértanú emlékhelyének koszorúzásával kezdődött.
Ezt követően a Verőcei Géza Fejedelem Református Általános Iskola aulájában, az iskola diákjai ünnepi műsorral emlékeztek a 48-as forradalom eseményeire.
Az ünnepség sorozat a verőcei temetőben majd a református templom kertben folytatódott.
Fliesen Frigyes 48-as honvéd főhadnagy sírjánál, és Csuthy Zsigmond mártír református lelkész emléktáblájánál Grauszmann György polgármester, Marschall Márk alpolgármester helyezte el az emlékezés koszorúit.
Nagytiszteletű Márkus Gábor, a református gyülekezet lelkipásztora, a református templom falán lévő emléktáblánál Csuthy Zsigmond 48-as mártír lelkész, a református gyülekezet egykori lelkipásztora életéről, és hazafias helytállásáról beszélt, ami a mai fiataloknak is példát ad.
Csuthy Zsigmond emléktáblájánál Molnár Lajos a református gyülekezet presbitere Sánta J. Ede „Magyar vagyok" c.
