A Závada Péter Ahol megszakad című verseskötete a Libri Kiadó korai vállalkozásainak egyikeként látott napvilágot 2012 áprilisában. Elmondhatjuk, hogy nagy várakozás, hírverések sorozata előzte meg a füzetnyi könyv debütálását, melynek előzetes népszerűségéhez hozzájárult az a nem éppen mellékes tény, hogy a szerzőben az Akkezdet Phiai rapcsapatának frontemberét tisztelhetjük. A kötet több szálon is a rap- és szépirodalmi nyelv összekapcsolását tűzte ki célul, megkérdőjelezve a két terület közötti átjárhatóság lehetőségeit. A köztes megoldásként felvetett slam poetry kontextusa a performansz-jellegű rendezvényekben rejlik, amelyek Magyarországon is teret nyernek, és amelyek a magas és populáris kultúra összekapcsolására törekszenek.
Az értelmezés szempontjából a kötet négy rövidebb ciklusra és egy záró versre tagolódik, amelyekből olvasója kibontakoztathat maga elé egy szerelmi történetet a kibontakozástól a hanyatlásig. A versek hangulatát a jótékony melankólia hatja át, miközben játékosság is fel-feltűnik a rímgazdag megoldásokban. A Kosztolányi-szellemet idéző recepció is visszaköszön: az idézetekből, parafrázisokból sejthető, hogy a költő tudatában jelen van a hagyomány, még ha a költemények közegében ezt a hagyományt egyes helyeken gyakran a saját nyelvi játékai keretezik is.
A költő nyelve gyakran rímkavalkádban és képekkel tele tett sorokban nyújtja talaját. Például az Indiánnyár nyitó részlete és a Pesti sampon sorai egyaránt a budapesti terek és hétköznapi képek köré rendeződnek: „Mint napsütötte reklám-indián, rézbarna most az árnyas Orczy-tér. Folt egy fakó dagerrotípián.” Ezt a városi meditatív képiségét a későbbi versek is erősítik, ahol a város mint háttér és mint belső állapot egyaránt megjelenik. A versekben a város-emlékezet és a személyes tragikum összemosódik, miközben a nyelv modernitása és az önreflexív poétika feszül egymáshoz.
Az elemzők szerint a kötet nagyrészt a személyes élményekre és gyász motívumaira épít, jelezve a beszédmód változtatásának szükségességét: a lírai én kifejezésmódja a hétköznapi nyelv és a magasabb költői attitűd között billeg. A Csak addig című prózaversek erősítik ezt a tendenciát, ahol a képek részletezettsége és a nyelvi tartalom együtt teremti meg a fokozott hatást. Ugyanakkor a recenziók rámutatnak: a formanyelv kilengései és a rímkészlet néha túlzottan feltűnőek lehetnek, ami felütésként gátolhatja a költői hitelességet.
A költőivel folytatott beszélgetések alapján elmondható, hogy a hangvétel leginkább a lírai én kettős identitására koncentrál: egyrészt a lakótelepi és városi identitásra, másrészt a belső lelki világra. A versek törekvése, hogy a hétköznapi képeket költőivé tegyék, megjelenik a Konkáv záróversben is: „Kint visszhangos, nagy hidegek járnak: a házak falának kutyaugatás csapódik, hajnalra fagypont alá süllyed a hőmérséklet.” Ez a tónus, bár erőteljes, nem feltétlenül elégséges egy teljes értékű kötethez, mert a formában megnyilvánuló erős attitűd és a tartalmi mélység közötti összhang időnként hiányzik.
- Az Ahol megszakadban megjelenő géniusz-esztétika: a személyes hangvétel és a társadalmi-kulturális referenciák összekapcsolása.
- A nyelvi játék és a rímkészlet: a költői attitűd kereteinek felülvizsgálata a modern költészet igényei szerint.
- A kötetstruktúra esetleges elmozdulása: a tagek szerinti olvasás horizontális és vertikális értelmezést nyit, interaktív lehetőségek felvetésével.
Az olvasói és kritikai visszajelzések azt sugallják, hogy a könyv elsődleges értékei a hiteles személyes hang és a részletes, élő képalkotó jelleg, miközben a retorikai megoldások néha túlzottan maga alá temetik a tartalmi mélységet. A költő a jövőben lehet, hogy finomítja ezt az egyensúlyt: a Mész és az Ahol megszakad közötti folytonosság megtartható, ugyanakkor a tematika és a forma közötti összhang minden eddiginél inkább érvényesíthető lenne. A kritikai beszélgetések e ponton a következő munkákban remélhetőleg konkrétabb költői célokkal és strukturális tervezéssel zárulnak.
Tudósaink és kritikáink szerint Závada Péter a személyességre helyezett hangsúlyt a kortárs magyar lírában is értelmezhető értékforrássá teszi, és a rap- illetve slam hagyományból merített energiák a költészetbe átültetve új hangot adnak a magyar költészetnek. Ugyanakkor a könyv elméleti értelemben úgy hat, mintha megkísérelné vitatni a költészeti hagyományt, miközben a konkrét megoldásokban megőrizné annak bizonyos elemeit. A jövőre nézve tehát érdemes figyelembe venni, hogy a kötet miként képes megerősíteni vagy megújítani a személyes beszéd és a kollektív kulturális referenciák közti viszonyt.
Részletek a szerzőről és a könyv keletkezéséről: Závada Péter a Pesti sampon kapcsán rövid interjúkban utalt rá, hogy a kötet négy ciklusa között az önkifejezés és a tartalmi tömörség közötti egyensúlyt keresi. A Magyarországon zajló slam-poetry intézmények és a klasszikus verselés közti átjárhatóság lehetőségei számára is központi kérdések voltak. A költő így írta: „Az Ahol megszakadba elsősorban új munkák, az elmúlt háromnegyed évben születettek kerültek, a régiek közül csak néhány, többségük átírva, meghúzva.”
Az interjúkban elhangzott, hogy a kötet legnagyobb erénye a hiteles, személyes hang, a gyász és a nosztalgia elegye, amelyet a szerző a kortárs magyar prózával és költészettel folytatott beszélgetésein keresztül is megerősített. A kritikusok szerint azonban a kötet néhány helyen kevésbé meggyőző, és a koncepcionális erő talán elmarad a formában rejlő lehetőségek mögött. Ennek ellenére a recenzensek egyetértenek abban, hogy a kötet mindenképpen jelentős értéket képvisel a kortárs magyar lírában, és a közeljövőben várható, hogy a szerző következő műveiben ezt az ígéretet kibontakoztatja.