Adva van egy a legfényesebb sikerein enyhén szólva is túllévő színészházaspár, amely a csöppnyi utazótársulatukkal járja az országot, hogy valahogy megéljenek. A férfi és a női főszerepeket természetesen állandóan magukra osztják, még akkor is, ha korban már rég nem felelnek meg a kívánalmaknak. A társulatból már régebben eltávozott lányuk azért tér vissza, hogy bemutassa új vőlegényét. Sajnos azonban a vőlegény egy próba közepébe csöppenve kicsit közelebbről is megismerkedik a családdal, mint szeretett volna, így rémülten elmenekül. A lányka régi szerelme, a társulat mindenese épp a legjobbkor, vagy a legrosszabbkor kerül elő, de nincs idejük sem békülni, sem véglegesen szakítani, mert beköszönt a tragédia!
Kiderül, hogy apuka, az öregedő társulatvezető, teherbe ejtette a naivát. A botrány elkerülhetetlen. Anyuka örökre távozni készül a színház jól menő könyvelőjével, amikor érkezik a hír, hogy egy híres filmrendező hollywoodi filmszerződéssel a zsebében érkezik megtekinteni a délutáni előadást! Sajnos a bűnös apa közben ivásnak adja a fejét és eltűnik a kisvárosi délutánban. A közben visszatérő „vőlegényt” anyuka a filmrendezőnek hiszi így újabb kimagyarázhatatlanul mókás jelenetek születnek.
Apuka részegen és a legrosszabbkor kerül elő, ám mindenki mindent elkövet, hogy megmentsék a délutáni előadást. A súgóként üzemelő teljesen süket nagymama természetesen még azt is elrontja, ami már majdnem megjavul, így az előadás természetesen totális összeomláshoz vezet. Persze „minden jó, ha jó a vége” alapon társára talál valamennyi szerelmes. Anya megbocsájt apának, a lány újra rátalál régi szerelmére, a vőlegény szintén régi szerelmét ismeri fel az áldott állapotú naivában, és még az is kiderül, hogy a híres filmrendező lekéste a repülőjét, így csak az esti előadásra érkezik meg.
Színművész.1960-ban az Állami Balettintézetben végzett mint balettművész, majd 1960-1963 között a Pécsi Balett szerződtette. 1964-ben kezdte, és 1968-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola (ma Színház- és Filmművészeti Egyetem) színművész szakát Simon Zsuzsa osztályában.1968-tól 1984-ig a Thália Színház, ahol nagy hatással volt rá Kazimir Károly igazgató, rendező. 1984-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja volt, ahol Sík Ferenccel és Vámos Lászlóval dolgozott együtt. 1990-től 1991-ig a Veszprémi Petőfi Színház. 1991-től 1999-ig a Família Kft. című sorozat állandó főszereplője, közben nem tartozott társulathoz. 1999 és 2005 között szabadúszó.2005-től 2011 szeptemberéig a József Attila Színház tagja. Elsősorban komika, kifinomult mozgáskultúráját vígjátékokban kamatoztatja. 2014-től az Újszínház tagja, mellette több helyen vendégszerepelt, például a veszprémi Petőfi Színházban, a Vidám Színpadon, a debreceni Csokonai Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a budaörsi Latinovits Színházban.
Díjai:Jászai Mari-díj (1974)Filmkritikusok díja (1979, 1981)San Remó-i fesztivál legjobb női alakítás díja (1981)Chicagói Ezüst Hugó-díj (1981)Érdemes művész (1982)Erzsébet-díj (1993)A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje /polgári tagozat/ (1996)József Attila-gyűrű (2008)Pécsi Sándor-díj (2012)Kiváló művész (2013)Kossuth-díj (2018)Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2020)Emberi Hang Életműdíj (2022)A Magyar Filmakadémia életműdíja (2023)Arany Medál Életműdíj (2023)A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja - Színházművészeti Tagozat (2025-)
Főbb szerepek:Móricz Zsigmond: Csibe (fsz)Bródy: DadaFedor-Szilágyi-Rátonyi: Miss Arizon (fsz)Csokonai: Karnyóné szerelme (Karnyóné)Feydeau: Osztrigás Mici (fsz)Williams: Macska a forró bádogtetőn (Maggy)Barillet-Grédy-Nádas-Szenes: A kaktusz virágy (Stephanie)Barillet-Grédy: Big Love (Colette)Fallada: Mi lesz veled emberke? (Lämmchen)Holberg: A politikus csizmadia (Anna)Kálmán: Csárdáskirálynő (fsz)Cooney: Nem ér a nevem (Linda Swan)Gmür: Tigris Lili (Astrid de Wanzenried)Kellér-Zerkovitz: Az alvó férj (Mici)Aldridge: Csak kétszer vagy fiatal ( Julia)Járom az utam - revüDés-Nemes-Nógrádi-Koltai: Sose halunk meg (Deutsch néni)Taylor: Legyen a feleségem! (Edna Chapman)Gádor-Tasnádi: Othello Gyulaházán (Pötyike)Adáshiba (Bódogné)Kaviár (Márta, vénlány)Mici néni két élete (Mici néni)Szerepei az Új Színházban:Zserbótangó: Szentmártoni Kamilla (színésznő)A Nagy Ho-ho-ho-horgász télen-nyáron: FELESÉG (hangja)Sári bíró: A bírónéA palacsintás király: Ákom-bákom, udvari varázslónőHangemberek: Cica, MűvésznőJátékfilmek:Te (1961) (Szabó István rövidfilmje, Balázs Béla Stúdió)Elveszett paradicsom (1962)Tücsök (1963)Álmodozások kora (1964)Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964)Az aranyfej (1964)A pénzcsináló (1964)Fiúk a térről (1967)Kötelék (1968)Az alvilág professzora (1969)Illatos út a semmibe (1973)Régi idők focija (1973)A Pendragon legenda (1974)Déryné, hol van? (1975)BUÉK! (1978)Ajándék ez a nap (1979)Boldog születésnapot, Marilyn (1980)Kojak Budapesten (1980)Vámmentes házasság (1980)Kabala (1982)Vőlegény (1982)Felhőjáték (1983)Egy kicsit én, egy kicsit te… (1984)Vakvilágban (1986)Isten veletek, barátaim! (1987)Amerikából jöttem… (1989)Meteo (1989)Szerelmes szívek (1991)Aglaja (2012)Tévéfilmek:Kakuk Marci nagy szerencséje (1966)Princ, a katona (1966)Társasjáték (1967)Bors (1968)Karagőz (1973)Téli sport (1974)Aranyborjú (1974)Az ezeregy éjszaka meséi (1974)Kalevala (1974)Felelet 1-6. (1975)Hungária Kávéház (6. epizód) (1976)Ady novellák (1977)A kisfiú meg az oroszlánok (1977)Az ész bajjal jár (1977)Boldogság (1977)A nagy ékszerész (1978)Cseresznyéskert (1979)Wiener Walzer (1980)Szálka, hal nélkül (1984)A hattyú halála (1984)Szellemidézés (1984)Nyolc évszak 1-8. (1987)Édes Anna (1990)Família Kft.
A Covid alatt megtapasztalhattuk, milyen az élet színház és közösségben élvezhető művészet nélkül. Sok színész és előadóművész el is bizonytalanodott, mondván, az ő hivatásuk nem olyan fontos a világnak, mint mondjuk egy orvosé vagy egy bolti eladóé, hiszen sokan úgy érzik, a művészet nem nélkülözhetetlen része az életnek. A nyitás után mégis özönlöttek az emberek a színházba, és újra megérezték mindazt, amit az előadásoktól kaphatunk. Rengeteg tapasztalattal a hátam mögött már másképp látom a világot, és sok mindent megértettem, például azt, hogy az ember bizonyos dolgokba nem tud beleszólni az életében, ezeket csak hagyni kell megtörténni, és meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni belőlük. Borzalmas volt ez a betegség, és hogy be kellett zárni a színházakat, de minden erőmmel igyekeztem előretekinteni, és hálát adni Istennek azért a sok szeretetért, amit kaptam. Mindennap bíztam benne, hogy egyszer vége lesz majd a járványnak. Én mindig azt mondtam, hogy a közönségért játszom, elsősorban ők a lényeg. Az önfeledt szórakozás vagy egy komolyabb darab is rengeteget adhat az embereknek és nekünk is. Sokan kérdezik, hogy milyen érzés a népszerűség; én: Nem, soha. Mindenkinek nagyon örülök, és végtelenül boldog vagyok, amikor odajönnek hozzám, és gratulálnak, hogy ezt vagy azt a darabot látták.
Pályáját balettművészként kezdte, majd a filmezés, színjátszás felé fordult, később pedig a képzőművészet két ágával, a kerámiával és a festészettel is megismerkedett, és ma otthoni műhelyében készülnek a képek és a szobrok. Amíg a klasszikus balett egy viszonylag kötött művészeti ág - ahol meghatározott módon kell kivitelezni a grand pliét például, hogy jó legyen -, addig a színészet és a képzőművészet inkább szabadabb, szubjektívebb önkifejezési forma. Egy balerina a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően lehet sikeres a színpadon, ám a színésznek valami másra van szüksége, ami rabul ejti a közönséget. Valójában arra a bizonyos pluszra a balerinának is nagy szüksége van a színpadon. Aki nem ezzel a tehetséggel született, az sosem fogja elsajátítani. Azt gondolom, hogy a jó színészekben egy olyan belső erő munkál, ami szuggesztívan hat a nézőre, ami azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban megbíznak benne. Elhiszik neki, hogy amit eljátszik a színpadon, az valóban igaz. A másik pedig a szeretet. Az alkotás bármely formája - történjen színpadon, vagy egy mindenki elől elzárt helyen - csakis hozzáadhat az emberhez. Sok mindent nem tudunk befolyásolni az életben, de arra befolyása van mindenkinek, hogyan fejezi ki a személyiségét a művészetén keresztül. Engem hihetetlenül boldoggá tesz az alkotás minden formája, alkalmam nyílik felfigyelni az élet apró örömeire, amelyek abban a pillanatban a legnagyobb, legfantasztikusabb dolgokká nőnek a szememben. Több szerepet is játszik jelenleg az Újszínházban, és most debütál egy kereskedelmi csatornán a Hazatalálsz című sorozat is, amelyet nyáron forgattak. A legnagyobb örömömre! Én megyek, ha hívnak, amíg élek és az Isten engedi, addig mindig dolgozom. A műtétek és a csípőprotézisem miatt van, hogy egy-egy mozdulatsort vagy jelenetet módosítani kell a színpadon, ugyanis vannak olyan dolgok, amiket nem csinálhatok: például nem lehet keresztbe tenni a lábam vagy kifelé fordítani a lábfejeimet, és hajlongani sem szabad. Nagyon komolyan veszem az orvosom utasításait, hogy még minél többet tudjak játszani. Ettől eltekintve bírom a strapát! A Zserbótangó című darabban Tordai Terivel és Timkó Eszterrel játszom. Februárban mutatjuk be a Se itt, se ott című darabot, amelyben szintén Tordai Teri lesz a barátnőm, Nemes Wanda a lányom. A Hazatalálsz című sorozatban Jordán Tamás alakítja a férjemet, én pedig Ibolykát, a fodrásznőt játszom.
Úgy érzem, teljes az életem, imádom a férjemet, a családomat, és szerepek szempontjából is elmondhatom, hogy sosem volt, most sincs szerepálmom. Mindig annak örültem, amit éppen kaptam, és azt csináltam teljes erőbedobással. Mindezek csupán pillanatképek az 1943-ban Budapesten született és többek között Kossuth- és Jászai Mari-díjjal kitüntetett színésznő eseménydús életéből. Karrierje során olyan színházak társulatainak volt tagja, mint a Thália, a Nemzeti, a veszprémi Petőfi és a József Attila Színház. Első nagy színpadi sikere még főiskolai hallgatóként Móricz Zsigmond Csibe című drámájának címszerepe volt 1968-ban. A mára inkább komikaként elkönyvelt színésznő karrierje során híres nőkarakterek nagyszerű megformálása mellett elképesztő átalakulóképességről is tanúbizonyságot tett. Filmes karrierje már 1961-ben kezdődött, és első átütő sikere a filmvásznon 1963-ban a Márkus Miklós rendezte Tücsök című film főszerepe volt. Karrierje során számos játék- és tévéfilmben szerepelt, mint például az Álmodozások kora, a Régi idők focija és A Pendragon legenda. Mindezek mellett szívesen vállalt televíziós sorozatszerepeket is, mint például az Nyolc évszakban vagy a Privát kopóban.
Esztergályos Cecília egyszer így vallott magáról: „Rendhagyó életemet erősen befolyásolta, hogy: 'fordítva vagyok bekötve', a mottóm: 'járatlan utat a jártért el ne hagyd', s miközben tudom, hogy „ilyen vagyok, ilyen"... - ennek ellenére „nem bánok semmit sem!” Jelenlegi férjével majd’ negyven éve élnek boldogságban, ám ezt a házasságot még öt másik előzte meg. A művésznő a színház és a balett mellett a képzőművészetben is kipróbálta magát, festményeiből és kerámiáiból országszerte több tárlata volt már látható. Kísérletező kedvét az is jól jellemzi, hogy egy időben a karate volt a hobbija. Legfontosabbnak azonban mindig is a színészetet tartotta, amiről így beszélt egyszer: „A színészet játék, játszva kell csinálni. A szövegtanulás benne a kemény munka. Számomra rendkívül fontos a precizitás. Ha viszont már megtanultam, el lehet engedni a „gyeplőt”, és jöhet a játék.”
Esztergályos Cecíliát különleges adottságai, kimeríthetetlen energiája és lenyűgöző színészi átlényegülései emelték a magyar színjátszás nagyjai közé. Alakításait a mai napon az MTVA Archívum m3.hu online csatornáján a Szerelmeitek emléke című tévéfilmben és a Cigánybáró című operett tévéváltozatában láthatják, január 28-án pedig a Téli sport című UHD-restaurált, különlegesen szép látványvilágú filmmel köszöntjük a művésznőt. Tartsanak velünk!
Borítókép: Esztergályos Cecília, színművész MTI Fotó, Készítette: Zih Zsolt
tags: #esztergalyos #cecilia #hajszal #hijan #hollywood