A haj, legyen hosszú, rövid, vagy legyen akár éppen hiánya létezésének esszenciája: bizonyosan mindennapi életünk Szent Grálja. Benne tükröződünk mi magunk, fizikai és lelki állapotunk, önszeretetünk, önbecsülésünk, stílusunk, egyéniségünk. Lehet jelkép, lehet menekülés, lehet önigazolás, lehet újrakezdés, lehet penitencia, lehet egyszerű énidő a hajunkkal való foglalkozás, annak levágatása, átfazonírozása, újra álmodása. És mivel ennyi minden lehet a hajunk, kijár neki a figyelem: néha, gyakran, ki hogyan szokta, a teljes, önmagáért való figyelem. Egy hajszobrász, egy fodrász, egy mester figyelme, odaadása, szakértelme.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum nyári időszaki kiállításán (augusztus 31-ig látogatható) a kurátornak, dr. Szabó Zsuzsannának és a válogatás koordinátorainak, Szatmári Csillának és Rostás Mónikának köszönhetően az első pillanatban meghívást kapunk ebbe a bizonyos sokszínű buborékba, egy világba, ahol - Hrabal Sörgyári Caprocciojára hangolódva - mi is egy „zseblámpával bevilágítunk a múltba”, csakhogy ez a zseblámpa nem képzeletünk szüleménye, hanem évtizedeken keresztül felgyűjtött tárgyak, relikviák enteriőrökbe álmodott hangulatainak víziója.
A kiállítás nyitó jelenete egy zavarba ejtő képszekvencia, mely nem hagy kétséget afelől, hogy különleges sétának nézünk elébe: stilizált fotókon meztelen nőket látunk, akiknek pőre testét óriási, földet söprő, talán ollót sosem látott fejszőrzet takarja. Ez a felütés, Verebics Ágnes „Hairy Gang” című projektje különös kezdő akkordja a kiállításnak: vajon tényleg érezhetjük intimebbnek ezt a rengeteg, mágikus közszemlére tett hajat, mint ruha nélkül az alattuk, mögöttük rejtőző nőket?
Lehet-e egy vörös, egy szőke, egy fekete buja zuhatag egyszerre ruha, viselet, takaró, és egyszerre annyira sok és annyira sokat mondó, akár egy meztelen test, akár egy könnytől csillogó szempár, akár egy megvénült arc ráncokba gyűrődött barázdáltsága? A nyitó szekvenciát nézve, mely egyfajta kifordított erotika, a válasz egyértelmű igen. Innen, ettől a meglepő felismeréstől indulunk tehát, már eleve egy magasabb fordulatszámon nézve, látva, érezve.
A kronológiát a férfi frizura és arcszőrzet kapcsán is kézhez kapjuk, ahogyan a divatikonok is végig vonulnak egy vitrin mögötti pólósorozatra nyomtatva, egyfajta stílusútmutatókként korszakokra visszafejtve: mikor kit őriz szívében a kollektív emlékezet, mikor melyik vonzó idolra akarunk hasonlítani, legyen szó Marilyn Monroe-ról, Nicole Kidman-ről, Jim Morrison-ról, Jon Bon Jovi-ról, Audrey Hepburn-ről.
De olvashatunk a gyermekfodrászatról, a börtönfodrászatról vagy a szélnek eresztett apácák parókáiról, melyek a kötelező fityula miatt kihullott hajat voltak hivatottak pótolni a rendek feloszlatása után. Aztán ott a göndör haj, mint mikrofejezet, melyre szakosodva mar már létezik göndörügyi nagykövetség és - ki gondolná?
A kiállítás megidézi a punk-korszak színes, merev taréjait, megtanítja nekünk a fodrász-zsargont, úgy, mint kreppelés, blancholás, tupírozás, stuccolás, és megismertet minket a szalonevolúcióval, azazhogy a városi fejlődéssel lépést tartó borbély- és fodrászüzletek, mint társadalmi színterek miként változtak, hogyan nőttek túl saját, eredeti jelentésükön.
Ezek a mikrovilágok napilapokat járatattak, hogy ügyfeleik elfoglalják magukat várakozás közben, a testi közelség révén beszélgetésre ösztönözték vendégeiket, akik tanúi lehettek a másik átalakulásának, így az üzletek valamiféle spontán mustrák helyszínévé is váltak, a bennük kialakult intim légkör pedig vonzó volt, mint a mágnes, és jellemzően szükséges énidővé is vált - meg aztán amit az ember a fodrásznál hall, annak különös értéke van, bármerre jár.
Érdekes előtörténet az Európa-szerte történt változások áttekintése, melyek során talán nem okoz meglepetést, hogy a borbélyok fodrásszá válásának színtere a 17. századi Franciaország volt, és eleinte illatszerboltok, áruházak adtak otthont a szolgáltatásnak, melyek aztán a 20. század elején, a nőmozgalmak hatására válhattak önálló szalonokká.
Egyszerre voltak ezek műtermek és kiállítóhelyek, hiszen miután a mesterek megkreálták a frizurát, rögtön meg is csodálhatták azokat a várakozó vendégek. A falakon fotókkal illusztrált fodrásztörténeti legendák egy állandóan változó, fejlődő, egyre nagyobb teret hódító mesterség, művészet kulisszái mögé repítenek minket.
E kulisszamesék egyike a hajszárító története, mely egyértelműen a kapitalizmus egyik csodás termése, és melyet bizonyos Alexandre Godefroy mester fejlesztett ki egy porszívó csövéből, mondván, hogy a haj nem száradhat elég gyorsan, és ami aztán végül a mai pisztoly formában állandósult a modern világban. És ismét Vidal Sassoon: aki nem mást tűzött ki célul, mint a szépség demokratizálását, nevezetesen: hogyan lehet egy női frizura ápolt és vonzó, gyorsan és olcsón?
Külön stáció a kiállításban a parókakészítés, mely korábban a fodrászok jövedelemkiegészítését jelentette, és mely rendkívüli aprólékosságot és sok időt igényelt, készülhetett férfiak és nők számára is, és minden egyes vendéghaj egyedi volt és megismételhetetlen - tekintve a kézi megmunkálást.
Megtudhatjuk, hogy a frizőrnők a fésülőnők voltak, munkájuk nem volt végzettséghez kötött, a fodrászipar kontárjaiként tekintettek rájuk a szakma 1920-as évekbeli kimúlásáig. Aztán ott van egy 1924-es Pesti Hírlap-cikk, miszerint az Eötvös utca egyik borbélyműhelyében - igazi szenzáció! - csinos fiatal hölgy borotvál. A hely látogatottsága, megugrott, az első dokumentált magyar borbély kisasszony pedig állítólag remekül tudta a dolgát.
A technológia fejlődésének is tanúi lehetünk, jó ideje expókon versengenek egymással mesterek, nemzetközi kapcsolatokon dőlnek el és honosulnak meg trendek, és egyre fontosabbá válik a haj ismerete, szerkezetének különlegessége, biológiája, antropológiája, hajunk egészségének szem előtt tartása.
A vitrinekben budoár-szerű elrendezésben - olyan remek fodrászoknak és magángyűjtőknek köszönhetően, mint Gellei András, Hajas László és Marosi József - fésűk, hajcsatok, hajkencék, tükrök, hajszárítók, ollók, fésülködő asztalkák köszönnek ránk, mellettük szakállprotézisek, szappanok, borotvák és Gillette-pengék - egyébiránt King Camp Gillette életrajza is azon csemegék között említendő, melyek különleges élménnyé teszik a kiállítást.
A kiállítás illatát, sajátos dallamát, színes-szagos valóságát azonban vitathatatlanul az enteriőrök adják meg igazán: a harmincas évekbeli fodrász szalont megpillantva mintha valóban azzal a bizonyos zseblámpával a múlt egy pillanatába kémlelnénk: a véletlenül otthagyott hajkefével és sütővassal a patinás tükör előtt, a hatalmas melegítő búrával, a lógó csipeszekkel, az óriási kígyónak tetsző hajszárítóval és az árjegyzékkel, mely szerint egy női hajvágás 80, egy férfi borotválás 40 fillér volt.
A középső térben emelkedő nagy szalon aztán mindent (is) kínál - receptjéül egyszerre szolgál a női budoár és a nagypolgári szalon, a csipke terítővel borított műbőr fotel, a karfájába épített hamutartóval, az ívelt lábakon álló magas fejmosótál, a várakozóknak szánt dohányzó asztal, rajta a napi újsággal, az üvegszekrényekben sorakozó kávés csészék, a linóleumpadló, az esernyőtartó, a vasmelegítő, az ondolálógép, a hajszárítógép, akár pavlovi csengők: már indulunk is vissza valahová, amiről hallottunk, filmekben láttuk, de kicsit ma is érezzük, csak már Zaz szól a laptopról, és mindenki a telefonjába bújva ül a búra alatt, és már mindent kipróbáltunk, amit csak lehet, és már okoskészülékünkön mutatjuk fodrászunknak, hogy kit másolnánk, kit utánoznánk, kinek a stílusát szabnánk magunkra.
„A jólfésültség története - Nagyvárosi forradalom a fodrásziparban” című kiállítás rólunk mesél. Rólunk mesél megannyi időpillanatban, megannyi helyszínen, megannyi szócső által, a közös keresztmetszet pedig, hogy a rivaldafényben a haj áll.
A történelem legnépszerűbb frizurái
A fodrász hosszú évekig tanulja és tökéletesíti a hajszárítási technikát. Neked nem kell, de ettől még megtanulhatsz néhány szuper trükköt.
Fodrász nélkül is lehet szuper a hajad:
- Ne sokkold a vizes hajad rögtön a legmagasabb fokozattal, kezdd mindig a hajszárítást a legalacsonyabb fokozaton.
- Ha nem a hajtőtől kezded a szárítást, hanem a hajvégektől a végeredmény sokkal szebb lesz.
- Vesd be a mesterfodrászok titkos záróakkordját, a hideg levegős átszárítást.
- A szőrből készült hengerkefe aranyat ér − cseréld le a tüskés változatot.
Mindig a legalacsonyabb hőfokozaton: Rengetegen esnek neki a hajuknak a legmagasabb fokozattal, ami brutálisan rossz szokás. Te is sokkot kapsz, ha szó nélkül hideg vagy meleg vízzel leöntenek, nemhogy szegény hajtincseid. Mindig a legalacsonyabb hőfokon és sebességgel kezdd a szárítást, hogy ne melegedjen túl a haj. Tartsd a hajszárítót kb. 15 centiméterre a fejedtől.
Alulról szárítsd felfelé: 2-3 perccel később válaszd szét a hajad csatokkal 4-6 részre, hogy egyenként törődhess velük. Alulról szárítsd felfelé (sokan sajnos gyerekkoruk óta a tőtől kezdik és a hajvégek felé haladnak, ami szarvashiba), és körkefével dolgozz. A kefét húzd feszesen, miközben a hajszárító levegőjét felülről irányítod a tincsre - így záródik a hajszál külső rétege, amitől sima és fényes lesz a végeredmény.
A bűvös 90 fok: A tövekre ne lentről vagy fentről fújasd a levegőt. A fodrászok a hajtöveknél 90 fokos emeléssel dolgoznak, hogy elkerüljék a lelapulást.
A mesterfodrász és top stylist az ország egyik legnevesebb fodrászszalonjában, az Erzsébet téri Hajas Stúdióban dolgozik. Hiába bizonyított korábban számos országos és világversenyen - Frankfurtban a fodrász világbajnokságon csapatban negyedik, egyéniben bronzérmes lett - mégis át kellett esnie a felvételin vizsgán. Persze ott is remekelt, úgyhogy nem volt kérdés a további sorsa. Ma már a versenyzés nem igazán vonzza, tíz év után azt mondja, egyszerűen kiégett. Sokkal nagyobb örömét leli az oktatásban. Három éve a L’Oréal Professional Magyarország és a WAHL Magyarország oktatófodrásza, két éve pedig a Budapesti Iparkamara mestervizsga-oktatója, sőt már mestervizsga-bizottsági tagnak is megválasztották.
- Ha belép a vendég a stúdiónkba, akkor - vírusmentes időszakban - a recepciós elveszi a kabátját, majd megkínálja egy frissítővel. A legfontosabb elvünk, hogy mi vendégközpontú szolgáltatást nyújtunk. Egyszerre csak egy vendég van egy fodrásznál, és ő hatóidőben is csak azzal az egy klienssel foglalkozik. Ha ez idő alatt a vendég dolgozik, akkor nem zavarjuk, de ha kívánja, akkor a hajtípusának megfelelő tanácsadást biztosítunk a számára. Hajápolókat, hajformázókkal ajánlunk, elmondjuk, milyen termékekkel és hogyan tudja elérni a kívánt célt.
- Több politikus vendégem van, nem egy országgyűlési képviselő, államtitkár, államtitkár-helyettes és miniszter visszajáró vendégem. elvárja a minőséget, és ez teljesen jogos is. a jó munka, a tökéletes frizura. illeti meg ezeket a vendégeket. azzal az egy emberrel foglalkozom, aki épp a székemben ül.
- Nem feltétlenül. Nagyon sok olyan vendégem van, aki már sok fodrászt kipróbált, de egyik sem tudta azt megvalósítani, amit ő szeretett volna. Ez nem azt jelenti, hogy azok a szakemberek rosszabbak lennének, inkább azt mondanám, hogy ők nem értettek szót a hozzájuk érkezővel, nekem viszont el tudta magyarázni a vendég, mire vágyik. Ne extra dolgokra gondolj, egyszerűen csak arra, hogy hoz az Instáról egy képet, és én lekommunikálom vele, hogy az a frizura az ő hajából mennyire megvalósítható, illetve mennyire nem, és így közös nevezőre jutva megpróbálunk létrehozni valami jót.
Térjünk át a 2021-es trendekre. - Női hajfestésben két irány van, a természetes és a rebellisebb. Az utóbbinál öt-hat árnyalatnyi különbség is lehet a hajtöved és a hajvéged között, a természetesnél, a sun kiss megoldással elkészített felvilágosítás esetén viszont maximum két-három színmélységben tér el a kettő egymástól. Lehet balayage, ombre, copacabana, vagy mindhárom egyszerre. A pasztellszínek idén is nagyon hódítanak, divat púderes hatást adni a hajvégnek. Ezek az átmenetes vágással érvényesülnek a leginkább. Én nem standardot csinálok, helyette szeretem belevinni minden frizurába a saját stílusomat.
Mi a helyzet a férfi frizurákkal? - A hosszabbra hagyott fejtetőrész, a rövidre vágott oldalsó és hátsó hajrész még mindig divat, de már azt veszem észre, hogy egyre hosszabbodik ez utóbbi kettő is.
Frankfurt óta voltál versenyen? - Egy Európa-bajnokságon még részt vettem, erről azonban kicsit vegyes érzelmekkel jöttem el. Elégedett voltam a munkámmal, de akkor volt épp egy divatirányzat-váltás, így nem végeztem túl fényes helyen, ötödik lettem a körülbelül hatvan nevezőből. A tíz év versenyzés után viszont már úgy éreztem, elég volt, másban szeretnék kiteljesedni. Így jött az oktatás, mellyel kapcsolatban nagyon jó visszajelzéseket kapok. 2019-ben Milánóban az OMC (Fodrasz Vilagszervezet) által szervezett nemzetközi zsűri szemináriumon sikeres Nemzetközi zsűrivizsgát tettem férfi szakágból. Ezt a minősítést Magyarországon maximum két szakember kaphatja meg. Erre is nagyon büszke vagyok.
Sorozatunkban a városban évtizedek óta sikeresen működő családi vállalkozásokat szeretnénk bemutatni. Nem csak az üzleti tevékenységüket, hanem a mögöttük rejlő embereket is. Sokan ismerik és szeretik Samu Andrea Szalonját. És bizonyára többünk frizuráját készítette el annak idején az édesanyja, Frankberger Gabriella (Majercsikné).
A szocialista rendszerben végleges dolgozónak oda bekerülni csak szinte „kihalásos” alapon lehetett. Mivel ott nem volt számára hely az üzletben, ezért kétéves korommal ide költöztünk Marcaliba. Először a központban lévő fodrászatba került anyu. Aztán a Járási Tanács engedélyt adott újabb fodrász KTSZ nyitására, az akkori Lenin utcában. Ott folytatta a munkát, hiszen a közelben, a Katona József utcában laktunk. Egy év múlva már maszek üzlet lett.
Egyáltalán nem. A szüleim elváltak, anyu egyedül nevelt fel. Ezért már az oviból is általában anyu munkahelyére mentem haza. Nem szerettem a 70-es, 80-as évek fodrászatának hangulatát. Még nem volt szokás előzetesen időpontot foglalni a vendégeknek. Mindig tele volt az üzlet, a dauer víznek szúrós volt a szaga. Anya kezei sokszor voltak sebesek a vegyszerektől, gyakran fájt a dereka, a lábai.
Mivel kiforrott elképzelésem nem volt a pályaválasztással kapcsolatban, ezért a gimnáziumba jelentkeztem. Kövesdi Rózsika néni volt az osztályfőnököm és a magyartanárom. Tőle is nagyon sok mindent kaptam a két év alatt. Az élet azonban úgy hozta, hogy amint nagykorú lettem, ki is iratkoztam innét. A döntésemnek finoman szólva nem örült anyu. A mérgesen elhangzó kérdésre, hogy akkor hol fogok tanulni, hirtelen rávágtam, hogy fodrász leszek. Ezen a válaszon akkor magam is meglepődtem.
Másnap letett elém egy Kaposvárra szóló buszbérletet, elmondta, hogy kit kell keresnem az iskolában. Kemény volt velem, nem viccelt! Addig én életemben nem ültem még buszon. De ettől kezdve egyedül kellett ott boldogulnom. Miután megtaláltam az iskolát, a tantermet, ahová mennem kellett, ott ért a következő pofon. Csupa 14 éves diák ült ott. Gondoltam, ez valami tévedés, hisz én már akkor elmúltam 18. Csak kapok valami könnyítést, hiszen én két évet már elvégeztem a gimnáziumban. Közölték velem, nem, én ide fogok járni 3 évig, mint szakmunkástanuló. Na, akkor teljesen elkeseredtem. Egy hétig iskolában, egy hétig gyakorlaton voltunk, én anya üzletében. Nagyon utáltam ezt az egészet.
Harmadikas voltam, amikor részt vettem egy olyan bemutatón, ahol fiatal fodrász volt az előadó. S akkor én elhatároztam azt, hogy ha ezt így is lehet, akkor nem biztos, hogy az az én utam, hogy napi 8 órát üzletben dolgozzak. Lehet ezt a szakmát másként is művelni. Néztem ezt a lányt, és eldöntöttem, hogy akkor én színpadra fogok menni. Ezt így közöltem is anyukámmal. Ő kinevetett, s közölte, majd akkor leszel színpadi fodrász, ha a napi életben lévő feladatot meg tudod csinálni, el tudod látni. Versenyeredmények is kellenek hozzá.
Mivel elég jó kapcsolatai voltak Budapesten az akkori szakmai elittel, gondolta, akkor bedob engem a mély vízbe. Menjek egy kicsit „kiküldetésbe”, nézzem meg, hogy más üzletekben hogy csinálják. Addigra én már minden alapot megtanultam tőle. Elég sok fodrászatban megfordultam abban a fél évben, sok tapasztalatot szereztem. Kellett még egy versenygyőzelem is ahhoz, hogy a vágyam teljesülhessen, meg a szakmunkásvizsgát is le kellett tenni.
Legnagyobb döbbenetemre ott hármast kaptam úgy, hogy a vizsgán minden egyes munkafolyamatnál felállították a modellemet s közölték, na ilyennek kell lennie a munkának, ez a legjobb teljesítmény. Ezek után meg voltam arról győződve, hogy a legjobb eredményt én értem el. Roppant büszke voltam magamra egészen addig, míg a bizonyítványok kiosztására nem került a sor. Amikor megláttam a jegyem, panaszt tettem az igazgatónál, hogy valószínűleg elírtak valamit. Ő közölte velem, hogy a szakmai zsűri elnökének a döntése volt ez.
Elhatároztam, akkor én most megmutatom a világnak! Elindultam életem első versenyén, amit három kategóriában is megnyertem. Vidéki fodrász nem igazán ért el addig ilyet. Közben anya át akarta nekem adni az üzletet. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy átalakíthassam az én elképzeléseimnek megfelelően. 1997. október 1-jén nyitottam meg az első saját fodrászatomat. Anyu vendégkörének egy része maradt csak nálam, fél év múlva lett egy kialakult, állandó, főként az én korosztályomhoz tartozó vendéglista. Olasz márkának lettem az első magyar referencia szalonja, akkor még az Alfaparf Budapesten sem volt jelen. Egy év után pedig én népszerűsítettem őket a bemutatókon, így kerültem először színpadra. 21 évesen már oktató fodrász lettem Magyarországon úgy, hogy még nem voltam mester. Ez nem volt megszokott dolog. Jártam az országot, Európát, hétvégente alig voltam otthon. Elmondhatom, hogy szinte az összes híres szállodában aludtam már. Kőkemény évek voltak ezek. Öt évig tartott mindez, csodálatos időszak volt. Közben megszületett Barnabás fiam is.
Ismét váltás jött az életemben. Olyan ajánlatot tett a Revlon világcég, amit nem lehetett visszautasítani. A francia divízióhoz csatlakoztam. Megkaptam életem első nagy szerződését, kemény, komoly kitételekkel. Hét évig dolgoztam velük, itt teljesedtem ki igazán a munkámban. A fodrászok velem azonosították a márkát itt Magyarországon. Ekkor volt az, amire azt mondtam, erre vágytam, mindig is ezt szerettem volna. A gyakorlatban ugyanúgy hétvégente bemutatókat tartottam, hétközben az üzletben dolgoztam. Írtam közben egy festőkönyvet is, a cég ezt használja az egész világban. Tanítottam óraadóként is iskolában, azt annyira nem szerettem.
Az üzletben is mindig voltak tanulóim gyakorlati képzés keretében. Közülük sok országos és nemzetközi bajnok került ki. Hálás is vagyok nekik, mivel én is rengeteget tanultam tőlük. Viszont nem jutott idő a családi életre. A fiamat anyuék nevelték, közben el is váltam. Többet akartam lenni Barnussal, s az üzletet sem akartam feladni. Döntöttem, kiszálltam az oktatásból, pedig nagyon szerettem. Így folytatódott az élet Marcaliban. Közben kaptam egy megkeresést, hogy egy márka rólam szeretné elnevezni az ollóját. Először azt gondoltam, viccelnek velem. Kiderült, hogy nem. Így lett Samu Andrea ollója! Ez egy nagyon szép sassonvágó olló, amit az én kezemhez gyártottak sablon után. Egészen 2020-ig bárki megvehette.
A vidék egy kicsit mindig le volt maradva Budapesthez képest. Ha a világ divatját nézzük, akkor a főváros is mindig elmarad egy évvel a nemzetközi trendektől. Nagyon visszajöttek a sassonos vonalak az elmúlt két évben a címlapokon, a média felületeken. A lakosságnál ezt nem tapasztaljuk. A vendégek között vannak a bevállalósak, meg a megszokott formákhoz ragaszkodók. Én mindig azok közé tartoztam, akik azt vallják, hagyjuk már a divatot! Az a divat, ami neked jól áll! Ne nyomjuk el az egyéniséget! Háromféle vonalat lehetne megkülönböztetni: a klasszikust, a modernet és az extrémet. Ami inkább fontos a divat szempontjából, azok a színek. Mi áll jól a szem és szemöldök színéhez, a vendég bőréhez. Még egy rosszul levágott frizurát is fel lehet dobni egy jó színnel. Érdekes, hogy ez fordítva nem igaz. Egy jó fodrász megismeri először a vendége egyéniségét és ehhez készít olyan frizurát, amivel ő egységben tud lenni. Lényeges, hogy hordani, és kezelni is tudja azt a hajat a hétköznapokban is. Meg kell ismerni a vendéget, beszélgetni kell először vele. Akár parókával megmutatni a kívánt színt. Egyébként én szeretem az univerzális frizurákat, mert ha kell, akkor azt lehet alakítani, akár alkalmivá tenni, variálni. Ha a vendég olyat kér tőlem, amiről előre tudom, hogy neki nem lesz az jó, nem csinálom meg, mivel nekem ő az élő reklámom.
Már nem vállalok tanulókat, bemutatókat. Néha még zsűrizek. Egy kicsit elfáradtam. Nagyon szeretem továbbra is a szakmát, a vendégeimet, csak egy kicsit lassítottam. Csak a marcali üzletet működtetem, s mivel a fiam viszi, nekem nem kell mindig feltétlenül ott lennem. A meglévő vendégkörömet szeretném kiszolgálni, nekik minőségi szolgáltatást nyújtani. Illetve van egy fodrászcikk webáruházunk. Ezeket csinálom, de szigorúan csak hétfőtől péntekig, napi nyolc órában. Úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk Balatonboglárra a nagyi házába, most fejeztük be a felújítást. Most gondolom azt, hogy elértem oda, ahova igazán szerettem volna. Egyenesben vagyok a párkapcsolatom tekintetében is, ott élek, ahol mindig is szerettem volna. Arra vágyom még, hogy nagymama lehessek, s olyan, amilyenek az én nagyszüleim voltak. Eddig nem igazán volt arra sem időm, hogy társasági, baráti kapcsolatokat ápoljak, hogy szórakozni járjak. Most már szeretnék egy kicsit magammal is foglalkozni, a párommal együtt lenni. S az, hogy a Balatonnál élhetek, az maga a csoda. Láthatom minden nap a napfelkeltét, vagy éppen a naplementét. Minőségi időt élek meg.
Öt fodrász készül mestervizsgára a Békés Megyei Kereskedelmi Iparkamara szervezésében. A felnőtt szakemberek szerint a képzés mentálisan fárasztóbb, mint a napi munka, mégis hasznos: levetkőzik a régi rossz gyakorlatokat és újat tanulnak. Élmény volt nézni Palkóné Zámbó Editet: miközben interjút adott, fél szemmel mindig a mesterképzésre készülő tanulói mozdulatait figyelte.
- A szakmunkásvizsgán mindig azt az útravalót adom a végzősöknek, hogy öt év múlva, a mestervizsgán szeretnék találkozni velük - mondta a békéscsabai mesterfodrász. - Öt-hatszáz gyerekkel foglalkoztam eddig és büszke vagyok rá, hogy Békéscsabán a legnagyobb konkurenciát jelentő, a legszélesebb vendégkörrel rendelkező szakemberek a kezem alól kerültek ki. A tanítás engem is állandó tanulásra kényszerít, ismernem kell a legújabb technikát és technológiát, ahogyan azt a hajat is, ami ma kerül ki a közösségi oldalra.
A szabadkígyósi Faragó Krisztián másodszor fut neki a mesterképzésnek. Az első ,,tanfolyam” közepén, tíz évvel ezelőtt kiköltözött Írországba és akkor azt nem fejezte be. Most viszont mindent megtesz, hogy eljusson a végéig.
- Tudtam, hogy nehéz lesz a képzés, de erre mégsem számítottam. - Minden évben fejlesztem magam, járok képzésekben, de ezt így, egyben, ahogy a mesterünk mutatja, teljesen más - mondta Opauvszki Anita.
A bánkúti Dragán György gyerekkora óta mesterfodrásznak készült. Azt gondolta, hogy minden fodrász mesterfodrász, de rá kellett döbbennie, hogy több év szakmai tapasztalat, tanulás és vizsga kell ennek a címnek a megszerzéséhez.
- Mielőtt pályát választottam, bejöttem Edithez, hogy vagy elvállal tanulónak vagy nem leszek fodrász. Elvállalt. Később pedig ő lett a mesterem a képzésen is. Nagyon kevés férfivendégem van, én nőkkel szeretek dolgozni. A hölgyekkel meg lehet beszélni, hogy ezt nem engedi a hajuk, ezt legközelebb tudjuk pontosan arra a színre átfesteni, amit ő szeretnének.
- Londonban dolgoztam először barbershopban, török és algír fodrászok mellett. A mesterfodrásznak készülő szakemberek novemberben teszik le az utolsó vizsgákat, de a tanulás ezzel nem ér véget. Soha nem ér véget.