Philips OneBlade az arc szőrtelenítéséhez tervezett forradalmi technológiával rendelkezik.
Philips OneBlade Pro 360 QP6652/61 - A tökéletes stílus záloga Impresszáld barátaidat és családodat egy tökéletesen megformált megjelenéssel!
Gyártó: Xiaomi Modell: BHR6396EU Leírás: Dobd fel megjelenésed egy komplex testszőrtelelnítővel a haj, a szakáll, az orr, a fül és a test ápoltan tartásáért.
Borotválkozás, trimmelés és formázás egyetlen eszközzel: többfunkciós elektromos borotva és szakállvágó férfiaknak.
Remington Smooth & Silky vezeték nélküli bikinivonalalakító tökéletes eszköz a bikinivonal szőrtelenítésére vonatkozó bármilyenigény esetén.
Prémium kategóriás szőrtelenítő készlet Remington PG4000 Graphite Series G4 szőrtelenítő készlet - fekete/ezüst 25.990 Ft helyett 12.990 Ft-50%!
A Sencor SHP 0450BK testszőr nyíró készülék kiválóan alkalmas a szakáll formázására, vagy testet fedő szőr igazítására.
A vágófej tartósságát a rozsdamentes acélkés garantálja.
BaByliss MT992E Super-X Metal 15az1-ben, arc- és testszőrtelenítő készlet, kék Alakítsd megjelenésed stílusod szerint ezzel a sokoldalú arc- és testszőrtelenítő készlettel!
A lítium-ion akkumulátor kivételes teljesítménye 300 perc vezeték nélküli működési időt biztosít.
A teljes töltési idő mindössze 3 óra.
BaByliss MT726E 8az1-ben, arc- és testszőrtelenítő készlet, metálezüst Alakítsd megjelenésed stílusod szerint ezzel a sokoldalú arc- és testszőrtelenítő készlettel!
Oldalainkon a partnereink által szolgáltatott információk és árak tájékoztató jellegűek, melyek esetlegesen tartalmazhatnak téves információkat.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban.
A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak.
A termék időközben elfogyott! A termék jelenleg nem elérhető. Legyél első, akit értesítünk, ha újra vásárolható a termék! Iratkozz fel!
Ismered a terméket? Írj véleményt!
Élvezd a sima és gyönyörű bőrt egyszerűen ezzel a sokoldalú női borotvával, epilátorral és test trimmerrel!
Kifejezetten a kényelmes és hatékony szőrtelenítésre tervezték, legyen szó hónaljról, bikinivonalról vagy lábakról.
Használati Tipp: Töltés közben tartsd távol a készüléket a víztől a biztonságod érdekében.
Fontos! A fenti termék egészségvédelmi és higiéniai terméknek minősül.
Amennyiben a csomagolás felbontásra került, vagy a kipróbálás jelei látszódnak a terméken, úgy a 14 napos elállási jog érvényét veszíti a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdése alapján.
Értékelj és nyerj!
Még nem érkezett értékelés! Értékeld a terméket és nyerj 50 000 Ft értékű Pepita vásárlási utalványt. Véleményeddel másoknak is segítséget nyújtasz!
Ma egyre divatosabbnak számít a szőrtelenítés teljes elhagyása a nők körében is.
A szőrös test képviselői nem az ápoltság eszközeként tekintenek a szőrtelenítésre, véleményük szerint egy nő szőrösen is lehet ápolt és nőies.
De vajon milyen hatással van ez a típusú társadalmi szerepvállalás a higiéniára és a személyes kényelemre?
Elmondható, hogy a szőrtelenítés teljes elhagyása, a szőrös hónalj vagy a szőrös lábak meghökkentőek lehetnek és bizonyos, hogy fontos üzenetet is közvetítenek a mai modern nő számára.
Azonban a társadalmi szerepeink átformálása nem kizárólag a szőrtelenítésben gyökerezik, így szőrtelenül, kényelmesen is tehetünk a nők szerepekbe kényszerítése ellen.
Bár sokan úgy gondolják, hogy a szőrtelenítés nem olyan régen felfedezett dolog, ez nem igaz.
Már az ókorban is szőrtelenítettek különböző okokból, azonban a szőrtelenítés divatja is sokat változott, az idő múlásával hol előtérbe került, hol háttérbe szorult.
A feltételezés azonban, hogy a szőrtelenítés a modern kor vívmánya, teljesen hamis, hiszen már évezredek óta foglalkoztatja az embereket a szőr eltávolításának kérdése.
Szerencsére napjainkban nem kell már elavult szőrtelenítési módszerekkel sem szenvednünk, hiszen a szőrtelenítési eszközök hatalmas fejlődésen mentek keresztül, így könnyedén, akár véglegesen megszabadulhatunk a szőrszálaktól.
A szőrtelenítés mindenki által tapasztalt legfontosabb előnye a kényelem, hiszen a szúró, bőrt kidörzsölő szőrszálak nagymértékű diszkomfort érzettel járhatnak.
Ha pedig túl hosszúra nőttek a szőrszálak, bizonyos ruhák viselése is kényelmetlenné válhat.
Emellett a szőrszálak fokozzák az izzadással járó tesztszagot, hiszen a bőrrel ellentétben a szőrzeten megszárad a verejték, ezzel hosszan tartó kellemetlen szagot okozva.
Izzadás során ráadásul baktériumok is megtelepedhetnek a szőrzeten, ami nem túl higiénikus, a szőrzet jelenléte emellett fokozott izzadást is eredményezhet.
Elmondható, hogy a tisztálkodás is sokkal egyszerűbb a zavaró szőrszálak nélkül, a szőrrel borított testrészek tisztán tartása pedig sokkal nagyobb erőfeszítést igényel.
A hónaljon vagy szeméremtesten meghagyott szőrzetet ugyanolyan módon kell ápolni és tisztítani, mint a hajat, illetve férfiak esetében a szakállat.
Bár a szőrzet eredeti funkciója a test védelme mellett a hőháztartás szabályozása is, ezekre a funkciókra a mai higiéniai lehetőségeink mellett nincs szükségünk.
Bizonyos szőrtelenítési módszereknek, például a lézeres szőrtelenítésnek további előnyei is vannak, hiszen segít a szőrtüszőgyulladás és a szőrbenövés megelőzésében, emellett számos bőrprobléma kezelésére is alkalmazható.
Segíthet például a PCOS során jelentkező fokozott szőrnövekedés kezelésében, de a szőrtüsző rendellenességeinek javításában is.
A lézeres szőrtelenítés hatékony a nyakszirti akné, a borotválkozás utáni bőrirritáció, illetve a pilonidális ciszta kezelésében is.
A szőrzet meghagyása nők esetében sokszor olyan tudatos döntés, amellyel megkérdőjelezik a hagyományos szépségideálokat és a nőket érintő társadalmi elvárásokat.
A szőrtelenítés teljes elhagyásával a nők képesek kifejezni, hogy nem akarnak megfelelni a hagyományos társadalmi normáknak, amelyek szerint a nőnek mindig szőrtelennek kell lenniük.
Bár ez a jelenség erős üzenetet hordoz, nem feltétlenül kell felhagynod a szőrtelenítéssel, ha szeretnél változást elérni a világban.
Fontos tudnod, hogy abban az esetben is kiállhatsz a nők felé támasztott társadalmi elvárásokkal szemben, ha közben élvezed a szőrtelenítés nyújtotta előnyöket, higiéniát és kényelmet.
Az önkifejezés formája lehet az öltözködés vagy a külső megjelenés minden egyéb jellemzője, de akár a művészet vagy a sport is önkifejezés formája lehetnek.
Emellett az internet számtalan lehetőséget ad a gondolataink megosztására, így számtalan ember felé továbbíthatjuk az általunk megfogalmazott üzenetet.
Akárhogy is fejezzük ki önmagunkat, fontos, hogy támogassuk más nők önkifejezését is, akkor is, ha nem értünk vele egyet.
Bár a szőrösségnek számos negatív jellemzője van, fontos, hogy ne támadjuk azokat, akik a szőrzetüket meghagyva fejezik ki értékrendjüket, esetleg így kényelmes az élet számukra.
A női szőrtelenítésről a legtöbben úgy beszélnek, mint valami magától értetődő higiéniai rutinról: olyan hétköznapi tevékenységről, amelynek társadalmi jelentését már észre sem vesszük.
Szabó Katinka szociológus idén tavasszal megjelent tanulmánya arra vállalkozik, hogy ezt a láthatatlanul vált normát láthatóvá és átgondolhatóvá tegye.
A kutatás, amelynek eredményei Amit a selyemharisnya nem tud eltakarni címmel jelentek meg a Szociológiai Szemlében, azt vizsgálja, hogyan gondolkodnak fiatal magyar nők a testszőrzetről, a szőrtelenítésről és a vonatkozó társadalmi elvárásokról.
Szabad döntés?
A női szőrtelenítésről szóló társadalmi viták általában gyorsan zátonyra futnak.
A téma egyszerre intim és hétköznapi: sokan természetes higiéniai rutinként tekintenek rá, mások feminista kérdést látnak benne, de ritkán beszélünk arról, hogyan válik egyáltalán természetessé az az elképzelés, hogy a női test alapállapotában korrekcióra szorul.
Szabó Katinka szerint éppen ez az egyik legérdekesebb a témában: már maga a kérdésfelvetés is erős reakciókat vált ki.
A kutató a Qubitnak arról beszélt, hogy amikor elkezdett a női szőrtelenítéssel foglalkozni, sokan eleve állásfoglalásként értelmezték a témaválasztását.
Szabó kutatása személyes tapasztalatból indult.
Kamaszkorában annyira szorongott a testszőr láthatóságától, hogy sportedzések előtt ellenőrizte a lábát, és egyetlen szőrszál is képes volt elvonni a figyelmét a teljesítményéről.
Ezt az élményt később nem egyéni problémaként, hanem tipikus női tapasztalatként kezdte értelmezni.
Szerinte és a tudományos konszenzus szerint a kamaszlányok különösen érzékeny időszakban tanulják meg, hogy a testük folyamatos társadalmi megfigyelés alatt áll.
„Nehéz magunkat nem mérni, ha közben az az érzésünk, hogy mások is mérnek minket” - mondta.
A most megjelent kutatás apropója önmagában is beszédes: miközben a szőrtelenítés a nyugati társadalmakban szinte univerzális női gyakorlattá vált, magyar nyelven alig született róla szociológiai elemzés.
A szerző szerint ez részben annak a jele, hogy a téma továbbra is tabunak számít.
Pedig a külföldi kutatások alapján a nők több mint 90 százaléka rendszeresen eltávolítja legalább a láb-, hónalj- vagy intim szőrzetét, és a folyamat már kamaszkorban elkezdődik.
A dolgozat visszatérő motívuma, hogy a testszőr önmagában biológiai adottság, a hozzá kapcsolódó jelentések azonban társadalmi konstrukciók.
A női testet a modern kultúra nem természetes testként, hanem folyamatosan javítandó és kontrollálandó felületként kezeli.
A szőr ebben a rendszerben nem egyszerűen esztétikai kérdéssé válik, hanem a „nem megfelelő nőiség” jelévé.
Szabó a Qubitnek azt is elmondta, hogy a női szőrtelenség normája történetileg sokkal újabb és változékonyabb jelenség, mint amilyennek ma tűnik.
Kutatásai szerint Magyarországon a teljes szőrtelenség elvárása igazán csak a rendszerváltás környékén vált általánossá, miközben korábbi generációk számára még kifejezetten szokatlan látvány volt egy borotvált hónalj vagy láb.
A kutató szerint a szőrtelenítés logikája sok szempontból ugyanabba a kulturális mintázatba illeszkedik, mint a „rendezett”, kontrollált környezet iránti vágy: a természetes állapotot hajlamosak vagyunk ápolatlannak vagy rendezetlennek érzékelni, míg a szabályozott test kívánatossá válik.
A kutatásában Szabó három fókuszcsoportban figyelte meg budapesti egyetemista hallgatók szőrtelenítéssel kapcsolatos vezetett diskurzusát.
A megfigyelésekből kirajzolódó egyik legérdekesebb paradoxon az, hogy a résztvevők gyakran egyszerre tekintik a szőrtelenítést saját döntésnek és társadalmi elvárásnak.
Többen hangsúlyozták, hogy „maguk miatt” szőrtelenítenek, de amikor részletesebben beszéltek róla, rendre megjelent a mások tekintetétől való félelem: mit szólna a partner, a barátnő, a strandon egy idegen, vagy akár egy munkatárs.
A norma erejét éppen az mutatja, hogy külső kényszer nélkül is működik.
A tanulmány fontos megfigyelése, hogy a szőrtelenítéshez kapcsolódó szabályok nem egyformán vonatkoznak minden testrészre.
A hónalj- és lábszőrzet esetében szinte teljes a társadalmi elutasítás, míg más területeken valamivel nagyobb a mozgástér.
A résztvevők beszámolói szerint azonban a „devianciának” ára van: aki nyíltan nem szőrtelenít, azt könnyen ápolatlannak, igénytelennek vagy „túl feminista” figurának bélyegzik.
Többen említettek olyan helyzeteket, amikor más nők kritizálták őket vagy valaki mást a látható testszőr miatt.
Ezeken a kutatásban részt vevő nők meg sem lepődtek.
Különösen érdekes része a dolgozatnak, ahogy a szőrtelenség és a nőiesség kapcsolatát elemzi.
A kutatás szerint a szőrös női testet a társadalom sokszor „férfiasnak” érzékeli, miközben a férfiak esetében a szőrzet éppen a maszkulinitás egyik klasszikus jelképe.
Ez a kettős mérce már kamaszkorban megjelenik: a fiúknál a serdülés testi jelei gyakran büszkeségforrást jelentenek, a lányoknál viszont ugyanennek eltüntetése válik elvárássá.
A fókuszcsoportos beszélgetésekből az is kiderül, hogy sok nő egyszerre utasítja el a normát és alkalmazkodik hozzá.
Többen kritizálták a szépségipart vagy a közösségi média irreális testképeit, mégsem tudták elképzelni, hogy teljesen felhagyjanak a szőrtelenítéssel.
Volt, aki arról beszélt, hogy feministának tartja magát, mégis kényelmetlenül érzi magát szőrös lábbal az utcán.
Mások azt mondták, elvileg támogatják a természetes női test elfogadását, de egy randira vagy nyaralásra akkor sem mennének el borotváltalank.
A tanulmány sokat foglalkozik azzal is, hogyan vált a szőrtelenítés történetileg általános női elvárássá.
A szerző röviden végigveszi azokat a szociológiai és feminista elméleteket, amelyek szerint a modern társadalmakban a test egyre erősebb kontroll alá kerül.
A női test különösen kitüntetett terepe ennek a fegyelmezésnek: a szépségideálok, a reklámok és a divatipar egyszerre termelik újra azt az elképzelést, hogy a nőnek folyamatosan dolgoznia kell önmagán.
„De amúgy ez nagyon fura, mert amikor az ember serdül, akkor a nőiességet pont az demonstrálja, hogy elkezd szőrösödni. Tehát hogy a nővé válásnak egy alapköve az, hogy neked például szeméremszőrzeted nő. És ahhoz képest érdekes, hogy sokszor azt sugározza felénk mindenféle fórum, hogy az a nőies, hogyha szőrtelen vagy. Ez mennyire ellentmondásos!” - mondja az egyik, kutatásban részt vevő nő.
A reklámok elemzése különösen jól mutatja ezt a logikát.
A tanulmány szerint a szőrtelenítő hirdetések ritkán jelenítik meg magát a szőrt: a reklámokban a női test eleve sima, tiszta és hibátlan.
A szőr itt inkább fenyegetésként vagy láthatatlan problémaként van jelen, amitől meg kell szabadulni.
A kutatás egyik legerősebb állítása talán az, hogy a szőrtelenítés normája ma már nem feltétlenül direkt társadalmi nyomásként működik, hanem önfegyelemként.
A nők sokszor saját magukat ellenőrzik, saját testüket figyelik, ha nem felelnek meg az elvárásnak - ahogyan Szabó kamaszkorában ezt magán is észrevette.
„[…] ez a barátnőm, akit előtte említettem, neki nagyon sötét [a szőrzete] […] már évek óta nem szőrtelenít […] azt is megkapta, hogy »Hát most nem tudom eldönteni, hogy fiú vagy lány!« Meg hogy »Hát hogy hogy lehet valakinek ilyen szőrös a lába?« […] de őt ez nem zavarja […] mert szerintem már megszokta igazából. Konkrétan ezért, mert már ennyiszer történt ilyen. Öhm, de például egyszer le is köpték egyébként” - mondja egy másik résztvevő.
Igy nyilván nem meglepő, hogy egy külső nyomás belső kényszerré válik.
A dolgozat ugyanakkor arra is rámutat, hogy változás jelei már érzékelhetők.
A résztvevők egy része szerint a közösségi médiában ma már több olyan tartalom jelenik meg, amely megkérdőjelezi a teljes szőrtelenség normáját, és egyre elfogadottabbá válik a természetesebb testkép.
Ez azonban egyelőre inkább szubkulturális jelenségnek tűnik, mintsem általános társadalmi fordulatnak.
A kutatás alapján a legtöbb nő továbbra is úgy érzi, hogy a szőrtelenítésről valójában nincs szabad döntése.
Szabó Katinka tanulmánya nem arról szól, hogy „kell-e” szőrteleníteni vagy sem.
Inkább azt mutatja meg, mennyire mélyen átszövik a hétköznapi rutinokat a társadalmi normák és a nemi elvárások.
A borotva, a gyanta vagy az epilátor ebből a szempontból nem egyszerű kozmetikai eszközök, hanem egy olyan kulturális rendszer kellékei, amely meghatározza, milyen test számít elfogadhatónak.
A női testszőrzet eltávolításának gyakorlata az ókori Egyiptom és Róma idejére vezethető vissza.
Az egyiptomiak sok szépségrituálénak voltak előfutárai évezredek távlatából is, de különösen a testük szőrtelenítésével foglalkoztak sokat.
Az első, rézből készült borotvákat is Egyiptomban és Indiában használták i.e.

A test teljes szőrtelenítése nemcsak a kor szépséggel kapcsolatos felfogását tükrözte, de a tetűfertőzés kezelésére is szolgált, amely elterjedt probléma volt az észak-afrikai régióban is.
Az időszámításunk előtti Rómában a felsőbb osztálybeli gazdag nők és férfiak a test teljes szőrtelenítésével jelezték, hogy az elithez tartoznak.
A szeméremszőrzetet az egyiptomiakhoz hasonlóan civilizálatlan dolognak tekintették, ezért sok híres görög és római szobor, festmény szőrtelenül ábrázolja az ideális alakokat.
A nők és a férfiak egyaránt csipeszekkel, habkővel és viasszal szőrtelenítettek, illetve az ókorban népszerű volt egy erősen koptató hatású szőrtelenítőpaszta, amely oltott mész, víz, fahamu és sárga festék (arzén-triszulfid) keverékéből állt.
India és Irán egyes részein ezt a keveréket vajibtnek hívják, és most is használják a szeméremszőrzet eltávolítására.
A középkorban a legtöbb kultúrában, így a keresztény nőktől is azt várták, hogy nőiességük megnyilvánulásaként hagyják hosszúra nőni a hajukat.
Az arc volt az egyetlen olyan terület, ahol a szőrnövekedést kifejezetten csúnyának tartották, ezért a 14. A 16. század közepétől I. A fejborotválás egy igen fáradságos napi rutin volt, ráadásul a testszőrzetet is el kellett távolítaniuk, hogy vonzóbbnak és tisztábbnak tűnjenek.
Számos eljárást használtak, köztük dióolajat, ammóniát (amelyet macskák vizeletéből nyertek) és ecetet.
Amikor I. A 18. század végén megjelent a szőrtelenítés civilizáltabb formája, amikor Jean Jacques Perret, egy francia borbély a „Pogonotómia, avagy A borotválkozás megtanulásának művészete” című kiadvány szerzője 1760-ban megalkotta az első egyenes borotvát férfiaknak, hogy biztonságosan leborotválhassák a szakállukat, és ne vágják el véletlenül se a torkukat.
Arra a korra jellemző, hogy a nők is elkezdték használni a biztonságos borotvát, bár a szőrtelenítés fontosabb társadalmi elvárásként csak később jelent meg.
1844-re dr. Ennek ellenére a korábbi szőrtelenítők a 20. Csak a 19. század végén kezdtek el a nők Európában és Amerikában a szőrtelenítésről a személyes higiéniájuk részeként gondolkodni.